Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

1. szám - ADATTÁR - Benczik Gyula: Nép- és tájnevek változásai a Muravidéken a 13-19. századig

fordul, úgy tűnik, használatának elterjedése a 17. század közepén az ellenreformáció sikereivel kezdődik. A földesurak rekatolizációja idején a lutheránusok lassanként a Felsőpetróc (ma: Gomji Petrovci, Szlovénia) környéki dombvidékére szorultak. A környezetétől nyelvében és vallásában eltérő, védekezésre szorult tótsági evangélikusokban erős öntudat fejlődött ki. Talán ez tükröződött a „tót"nál szűkebb értelmit, a többi szláv nyelvet beszélőtől megkülönböztető „bömhéc" név elterjedésében a szenttrinitási (felsőpetróci) templom környékén élőkre.

0 A későbbiekben, a 18-19. századtól a vandál és a vend népnevek divatba jöttével a bömhéc lassanként pejoratívvá vált, csak a legészakibb szlovén nyelvjárás megnevezésében élt tovább, bár sosem merült teljesen feledésbe.

7 Vandái „A humanizmus és a barokk írói és historiográfusai, elsősorban a szlávok, azt képzelték, hogy a »szlávok«, a »vénetek« és a »vandálok» egymásnak rokonai, hogy nevük egymással felcserélhető. A vendek azonosítása a vandálokkal egyébként a német barokkban is előfordult" 8 - írta a kiváló szlavista, Angyal Endre. Megjegyzi, ehhez hozzájárulhatott az a tény, hogy a középkor óta meghonosodott a németséggel érintkező és keveredő szlávok „wendisch" vagy „windisch" megjelölése.

9 Nálunk a vandál népnév pályafutása a 18. században kezdődött. A latinos műveltségű rétegekhez tartozók, elsősorban a papok írásaiban találkozunk vele. Elterjedésének ideje összefügg a népek származását firtató érdeklődés divatjával. Kicsit a magyarok hun származtatásának teóriájára emlékeztet. Egyik utolsó előfordulásaként 1848-ban, Széli József- Vas vármegye első alispánja és kormánybiztos - használta jelentésében, utána azonban kiveszett a használatból.

10 Vend A német windisch (tót) szóból származtatott változatok - vindus-tót, vendtót, vendus stb. - a 19. század elején terjedtek el, főként a Tótság papi értelmiségének - Kossits - körében

11

. A kezdetben a hazai szlovének önazonosságát erősítő népnevet a 19. század végén a Vas vármegyei közigazgatás irányítói saját céljaik érdekében használták fel - „a vendek mások, mint a többi szlovének" értelmében -, ehhez hasonlóan került előtérbe a nyugat-magyarországi németek megkülönböztető „hienc" elnevezése ugyanebben az időben. Az évszázad legvégén már a hivatalos iratokban a vend kizárólagosnak tekinthető. Megjegyzésre érdemes, hogy ennek ellenére a falunevek magyarosításakor, 1887-ben, senkinek sem jutott eszébe pl. Tótlakot Vendlakra, Rábatótfalut Rábavendfalura stb. keresztelni a közigazgatás vezetőinek részéről..

12 Még egy évszázadnyi idő sem kellett ahhoz, hogy nemzeti öntudat erősítését szolgáló, Kossics által még büszkén vállalt „vend" név mélyreható politikai változások nyomán megbélyegzéssé váljon a 20. században.

1

'

1 38