Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

1. szám - ADATTÁR - Benczik Gyula: Nép- és tájnevek változásai a Muravidéken a 13-19. századig

FÖLDRAJZI NEVEK Belmura A Belmura tájnévnek, csakúgy, mint a Muraköznek, a Mura folyó a jelentést meghatározó eleme. Vas megyében a Murán inneni, „Murán belüli" nagyobb térség tájneve a kezdeti időkben a Belmura, amelyet a jelentésszűkítő „bel-" előtag különböztet meg a Mura mindkét parti vidékétől.

1

* Első okleveles említése 1265ből való.

15 Ennek korábbi latin alakja „Belső Mura" jelentésű.

16 A Nádasdyaknak az országhatár menti, Petánc (ma: Petanjci, Szlovénia) és környékén fekvő birtokaikkal kapcsolatban említik először. 1331-ben említés történik a belmurai főesperesről, akinek hatásköre az Őrség határáig nyúlt, ez évben Dolinc (ma: Dolenci, Szlovénia) - „Hudusfeu", azaz Hodosfő - birtok ügyében járt el.

17 A 13. század végétől gyakran a környék központi fekvésű települése, a későbbi Muraszombat, és annak tágabb körzete is Belmura néven szerepel. Az itteni Szent Miklós-plébániatemplomot 1297-ben Belmura birtokon (possessio) lévőnek mondják.

18 1366-ban a Belmura körzetben (districtus) lévő Muraszombat városáról van szó. A későbbiekben egy ideig Belmura civitas (1366), Belmura oppidum (1478), mígnem a szombati vásártartás napjáról lesz Muraszombatja a város neve, a 15. század végétől már Muraiszombat a hely.

19 Ez az elnevezés egészen a 16. század elejéig fennmaradt, különösen az egyházigazgatási iratokban („districtus Belmura", Belmura dézsmakerület), területe megfelel a felsőlendvai és muraszombati uradalmakénak, a Széchy család birtokainak, északi határa az Őrség volt.

20 A középkorból semmilyen más, magyarok által használatos megnevezése ez idáig nem ismert ennek a vidéknek, arról sincs adat, hogy az itt lakók miként hívták ekkortájt saját szülőföldjüket. Tótság Az 1526 utáni évtizedekben a már csak az egyházigazgatásban használatos, elbizonytalanodó jelentésű régi Belmura tájnevet a 16. században, nagyjából a török hódoltság terjeszkedésével egyidejűleg új váltotta fel, a „Tótság". Spontán helynévadás eredményeképpen keletkezett, és a környező magyar lakosság adta a szomszédságában élő, szláv nyelvet beszélő lakosság falvaiból álló nagyobb területnek. Az 1617. évi, első írott említésekor a latin szövegváltozat még körülírással élt: „totsag", „sclavonicis pagis".

21 A lezajlott történelmi változásokra utal, hogy a beszélt nyelv, a „tót" vált a térség megkülönböztető jegyévé. A 17. század végétől aztán hivatalos elnevezésként is bekerült előbb az egyházi, majd a vármegyei adminisztráció irataiba. Az egyértelmű köznyelvi használattól - Tótság az a terület, ahol a tót (szlovén) nyelvű lakosság él -, mely főleg a korabeli tiszttartók, végvári tisztek levelezésében található meg, a hivatalos céllal készült egyházi és vánnegyei iratok tájhatánnegvonásai ettől gyakran eltérnek és meglehetősen önkényesek 39