Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - IN MEMORIAM - Balogh Péter: Pungor Zoltán emlékezete (1939-2006)

IN MEMÓRIÁM PUNGOR ZOLTÁN EMLÉKEZETE (1939-2006) Pótolhatatlan veszteség érte ez év szeptemberé­ben egyesületünket. Eltávozott közülünk Pungor Zoltán, a honismereti mozgalom és népművelés fáradhatatlan munkása, Csempeszkopács minde­nese, a nótás-kedvű tanár, sokunknak ismerőse és barátja. Csempeszkopácson született 1939 őszén má­sodik gyermekként. Édesapja a falu megbecsült kovácsa volt, édesanyja a háztartást vezette, s me­séivel és énekeivel tette derűssé a család életét. A fiit a falusi iskola elvégzése után a szombathelyi mezőgazdasági technikumban tanult tovább, ahol 1957-ben érettségizett. Az erőszakos tsz-szeivezés elriasztotta a szakmától, ezért 1959-ben beiratkozott az akkor induló Szombathelyi Tanítóképzőbe. Itt írta első figyelemre méltó szakdolgozatát „Vas megye reformkori népművelése" címmel, amelyhez jelentős forráskutatást végzett. Első munkahelye a Berzse­nyi Dániel Könyvtár volt, ahol 1962-től 1964-ig dolgozott. Tanítói pályáját Rábakovácsiban kezdte, majd Felsőcsatáron folytatta. 1966-ban sikerült szü­lőfalujához közelebb keríilnie, mikor a vasszécsenyi általános iskolában kapott állást. Nagyon szeretett tanítani, igazi néptanítói alkat volt. Időközben elvé­gezte a pécsi tanárképző főiskolán a rajzszakot, s néprajzi stúdiumokat is folytatott. Főiskolai szakdolgozatát „Csempeszkopács románkori templomá­nak műtörténeti ismertetése" címmel írta, amely a Vasi Szemle 1968. évi 2. számában jelent meg. Ezzel a színvonalas és csaknem úttörő jelentőségű munkával végleg eljegyezte magát Csempeszkopács helytörténetével. Vasszé­csenyben 1976-ig tanított és szakkört is vezetett. Még ebben az évben Szom­bathelyre hívták a 405. sz. ipari szakmunkásképzőbe (ma: Puskás Tivadar Szakközépiskola), ahol 1997-ig, nyugdíjba vonulásáig történelmet tanított, de óraadóként még néhány évig tovább oktatott. Itt töltött évei alatt még el­végezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem szakát, mert ismee­teit szüntelenül gyarapítani igyekezett. Hivatástudattal és lelkiismeretesen végzett munkájáért több kitüntetésben részesült, többek közt birtokosa volt a Kiváló Munkáért (1989), a Szombathely Oktatásügyéért (1997) kitünteté­seknek, megkapta a Pável Ágoston Emlékplakettet (1995), a Milleneumi Aranyérmet (2000), a Honismereti Emlékérmet (2004), valamint a Közössé­75

Next

/
Thumbnails
Contents