Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - IN MEMORIAM - Balogh Péter: Pungor Zoltán emlékezete (1939-2006)

gi Kultúráiért oklevelet a dr. Kiss Gyula Egyesülettől. Nyugdíjas évei természetesen nem a nyugalom évei voltak, ilyet az O egyénisége nem ismert, haláláig tevékenykedett, mindvégig tele volt ötletekkel, tervekkel. Pungor Zoltán barátunk életének ismertetett állomásai mögött egy rendkívül tevékeny, érdeklődő, mindig a közért - elsősorban szeretett szülőfalujáért, Csempeszkopácsért - cselekvő és tenniakaró ember alakja áll. Nehéz lenne felsorolni mi mindennel foglalkozott, a tanítástól a színjátszásig, az énekléstől az írásig. Talán legjelentősebb „alkotása" az 1976-ban alapított Csempeszkopácsi Helytörténeti Múzeum, amely a falu és környéke régészeti, néprajzi és helytörténeti értékeinek és tárgyainak ad otthont. A gazdag gyűjtemény darabjait nagyrészt ő gyűjtötte és folyamatosan gyarapította, gondozta, sőt mindehhez méltó épületet - a Béri Balogh-féle kiskastélyt - is megszerezte. A múzeum dédelgetett „gyermeke" volt, szélben, fagyban is kijárt ide, hogy nyitva legyen, hátha valaki betéved és kalauzolhatja. Gondossága révén ez a gyűjtemény ma a leggazdagabb vidéki anyag a megyénkben, amelynek a templommal együtt komoly idegenforgalmi jelentősége van. Erre a gyűjteményre komoly szakköri tevékenységet épített, iskoláiban sok diákot ismertetett meg a hagyományápolással, elplántálva bennük a szülőföld szeretetét. Ehhez kapcsolta még hozzá a helyi színjátszás megszervezését, ennek révén kis társulatával eljutottak a szomszéd falvakba, sőt még Oberwartra - az egykori Felsőőrre - is a református kultúrházba, hogy magyar nyelven népszínműveket adjanak elő. Repertoárjukban szerepelt többek között Móricz Zsigmondtól a „Kismadár" (1967),^ a „Sári bíró" (1986), „Kend a pap" (1999), „Bíizakalász" (1991), Tamási Árontól „Az énekes madár", a „Vitéz lélek", Gárdonyitól az „Annuska" (1993) és más darabok. Ezeket ő rendezte, s ha kellett, maga is szerepelt bennük. Kiváló kapcsolatteremtő képességét ilyenkor tudta jól kamatoztatni. A millenniumi év alkalmával az ő javaslata és koncepciója alapján rendezték meg Csempeszkopácson a „középkori falu vásárát", amelyen igényes műsorokkal és igazi népművészeti - fazekas, kovács, font, stb. - árukkal kínálták meg a népes közönséget. Az ötletesen - a középkori templom köré - telepített rendezvény igazi vásári hangulatot teremtett, amelyben fiatal és öreg, helybéli és vendég egyaránt jól érezhette magát, a falu pedig nyert vele, öntudata erősödött. A középkori vásárnapot azóta is minden évben megrendezik, népszerűsége, hatása egyre növekszik. Méltán kapta meg a 2006. évi vásárnapon Pungor Zoltán mindezért a „Csempeszkopács Díszpolgára" címet a falu megbecsülésének jeléül. Pungor Zoltán nevéhez fűződik még többek közt két egykori, mára már eltűnt és feledésbe ment közeli falu, Hóró és Császt felkutatása, amelyek emlékére 2000 októberében kopjafát állított - ezt részben ő faragta! - Csempeszkopács és Vasszécseny önkormányzata. Szép példája volt ez is a hazaszeretetnek, az elődök iránti tiszteletnek. Megyénk helytörténeti irodalmát számos publikációval gazdagította. Ezek a Vasi Szemlében, az Elet és Tudományban, a Vasi Honismereti Közleményekben és más sajtótermékekben jelentek meg. Csaknem valamennyi szülő76