Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - ADATTÁR - Csák Zsófia: „Magyar hősiességgel harcoltak és zsidó hűséggel meghaltak..." - Az 1. világháború zsidó hősi halottainak emléktáblája Szombathelyen -

CSAK ZSÓFIA „MAGYAR HŐSIESSÉGGEL HARCOLTAK ÉS ZSIDÓ HŰSÉGGEL MEGHALTAK..."

1 - AZ 1. VILÁGHÁBORÚ ZSIDÓ HŐSI HALOTTAINAK EMLÉKTÁBLÁJA SZOMBATHELYEN 1917. április 19-én szentesítették azt a törvényt,

2 amely az 1. világháborúban a hazáéil küzdő hősök emlékének megörökítéséről rendelkezett. A Magyar törvénytárban napvilágot látott, mindössze három paragrafusból álló törvény miniszteri indoklása bár elismeréssel adózott a háborúban helytálló egész nemzetnek, ugyanakkor kiemelte, hogy „... hasonlíthatatlanul nagyobb azoknak az áldozata és érdeme, akik a harctéren, minden pillanatban szembenézve a halállal, immár harmadik éve lankadatlan kitartással küzdenek királyukért és hazájukért, és rendíthetetlen bátorsággal állják az ádáz tusát, amelyhez foghatót nem ismer a világtörténelem."* Az 1917. évi 8. törvénycikk megfogalmazásában: „1. §. Mindazok, akik a mostani háborúban a hadrakelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. 2. §. Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel."* Bár a törvény végrehajtásával foglalkozó belügyminiszteri rendeletek hangsúlyozták, hogy az emlékművek felállítása csak a háború befejezése után esedékes, készíttetésük elvétve már a habom alatt megkezdődött. A törvény megjelenése előtt, már 1915-től jelentkezett az a vidékről induló spontán emlékműállító mozgalom, mely a világégésben hősi halált halt, idegen földben eltemetett katonák hozzátartozóinak kezdeményezéséhez köthető.

5 Leginkább ezek, de az 1918 és 1938 között készült emlékműveknél is akad olyan, „... amelyeket hagyományos értelemben nem nevezhetünk emlékműveknek, lényegük, funkciójuk szerint mégis azok."

h Megjelenésükkel az egyéni fájdalom közösségi szintű feldolgozását segítették. A spontán emlékműállítást kihasználó, nyerészkedő, leginkább külföldi sírkő és emlékmű gyárosok gyakran silány termékeivel szemben lépett fel az 1915-ben alakult Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság (HEMOB). Törekvésüket az 1916-ban indított Szabadon álló hadiemlékek, katonasírok, emléktáblák és emléklapok című kiadványuk előszavában Herczeg Ferenc író

7 szenvedélyes felhívásban tolmácsolta. „Ne legyen az országban olyan ki54