Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)
4. szám - ADATTÁR - Csák Zsófia: „Magyar hősiességgel harcoltak és zsidó hűséggel meghaltak..." - Az 1. világháború zsidó hősi halottainak emléktáblája Szombathelyen -
esi falu, ahol emlékmű nem őrzi a háború hőseinek hírét. A falusi és kisvárosi emlék legyen művészi, de legyen egyszersmind egyszerű és olcsó, a környezetbe illő és szóljon a nép nyelvén. És ne legyen az országban olyan katonasír, amely ki nem fejezi azt a gondolatot, hogy a pihenő harcos nemcsak egy család vagy egy népréteg, hanem az egész nagy nemzet kedves halottja. Az ilyen emlékművek, mint közös dicsőségünk hirdetői, a jövő Magyarországban a hazafiság őrtornyai lesznek; a katonasírok fölött pedig, ahol közös fájdalmaink pihennek, a szeretet vetése fog kikelni."* A későbbiekben sorozatot alkotó kiadvány katalógusszerűen megszerkesztve kínálta a Bizottság által felkért magyar művészek emlékmű terveit, amelyek ugyan nem egy meghatározott helyre készültek, de kiválasztásuk esetén a megrendelő kívánságához igazodva lehetett módosítani. Az illusztrált katalógusok számozottan közölték a tervező művészek nevét, az emlékűm, emléktábla, monumentum műszaki leírását, anyagát és koronában megadott árát. Az irányár a felkínált anyag minőségétől függően alakult, továbbá nem tartalmazta a csomagolás, szállítás és egyéb járulékos költségeket. Az 1924 nyarán megszüntetett HEMOB magyar miivészek érdekeit és a háborús emlékművek esztétikai megjelenítését védő törekvése a maga korában és mai szemmel nézve is pozitívan értékelendő. Tevékenysége ugyanakkor ideológiai és formai gúzsba kötötte mind a megrendelőket, mind a művészeket. A megszűnt HEMOB feladatát belügyminiszteri rendeletre 9 a Vallás- és Közoktatási Minisztérium művészeti osztályában 1924 novemberében megszervezett Hősi Emlékműtervek Bíráló Bizottsága (HEBB) vette át. A későbbiekben még további jogszabályok, rendeletek és előírások foglalkoztak az elesett hősök emlékének megörökítésével. A vesztes háborút követő évek - az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság, majd Trianon - nem igazán kedveztek az emlékmií állításnak. Az emlékművek állításának új lendületet adott az 1924. évi 14. törvénycikk, amely kimondta: ,/1 magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914/1918. évi világháboni alatt a hazáért vívott súlyos küzdelmekben a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve életüket feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére minden esztendő május hónapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot - mint «Hősök emlékünnepét» - a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli." 1 " A törvényben egyetlen szó sem esett világháborús emlékművekről, ugyanakkor az új nemzeti ünnep, a Hősök emléknapja, ünnepléséhez méltó emlékhelyet kívánt. 'Ezért országszerte felgyorsult az 1. világháborús hősi emlékművek állítása. 11 1924 és 1928 között, tehát rövid 4 év alatt, 620 világháborús monumentum létesült az országban, az 1928 és 1938 közötti 10 évben már csak 570. Ezt követően az emlékműállítás szembetűnő csökkenést mutat. 1938-tól 1945-ig az egész ország területén már csak 100 új emlékművet avattak. 12 55