Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

2. szám - ADATTÁK - Katona Attila: Fordulat a várospolitikában Szombathelyen, 1885-ben. 2. rész

vasútvonal szelte át az 1865-ben átadott Sopron-Kanizsa észak-déli vonal, és az 1871-1872-ben felavatott kelet-nyugati Győr-(Sárvár)-Graz vonal, amihez 1882-ben kapcsolódott a kőszegi szárnyvonal is. Most az új vasútvonal kialakításának a szándéka került a látómezőbe. Pozsonynak régi vágya volt, hogy közvetlen vasútvonal kösse össze az Adriával, a nyomvonal természetesen több hányba is haladhatott volna. Erről már korábban is tárgyaltak, elsősorban Sopronnal kívánták összekapcsolni a koronázó várost, de akadt javaslat a Bruck-Haimbach irányában is.

35 Most azonban egy olyan alternatíva is megfogalmazódott, hogy Sopronlövőn, Esterházán keresztül - Sopront kikerülve - Szombathelyre vezetnék le a nyomvonalat.

30 A sajtómunkások szerint nemcsak azért érdemes közvetlen vasúti összeköttetést teremteni, mert jelentős a Dima-parti település marhavására és gabonapiaca, hanem mert olyan vidéket is a város vonzáskörébe kerít, ami eddig kimaradt. Nagyon fontos, hogy az érdekeltek, érintettek közt nemcsak a gabona- és marhakereskedelemben érintett dzsentri és zsidó csoportokat jelenítették meg, hanem a városi kézműveseket is. Nyilván a vonal kiépítése eggyel több érvet adott a lovassági laktanya elhelyezéséhez is.

37 A dolgot, természetesen nem érdek nélkül,

38 háttérből maga a főispán szorgalmazta és örömmel konstatálta, hogy ez nincs a város kereskedői és vezetői ellenére. „A magam részéről mindennemű közrehatást szívesen felajánlok és megvagyok győződve, hogy Szombathely város intelligens közönsége sem fog hátramaradni, és kész lesz, amikor kívántatik, a czél biztosítására a mozgalmat és együttes eljárást kezdeményezni. "

80 Mi több kiderült, hogy ezt az alternatívát a pozsonyiak sem tartották kizártnak. A főispán aztán noszogatta a várost, hogy lépjen már ez ügyben, küldjön ki bizottságot

40 A sajtótollnokok lelkesedtek, ilyen lehetőség még nem volt a település előtt.

41 A választások után újjáalakult a bizottság, természetesen most már az új polgármester vezetésével - tagjai: Éhen Gyula, Bossányi József, Czifrák Nepomuki János, Németh Imre - és elkezdték a lényegi tárgyalásokat. Október elején Pozsonyban az érdekelt vármegyék - Mosón, Sopron, Vas megbeszélését tartották és szomorúan konstatálták, hogy vicinálist a kormány nem láván támogatni, ezért 15-én egy küldöttséget menesztettek a minisztériumba.

43 A város komoly anyagi áldozatokra is vállalkozott, a 6000 forintnyi költségből 12%ot akart magára vállalni. A polgármester, Varasdy Károly képviselte a települést, mind a budapesti küldöttségben, mind a létrehozott végrehajtó bizottságban. Hamarosan kiderült azonban, hogy az ügy korántsem olyan egyszerű és még sokszor sokat kell tárgyalni, hogy erre és csali erre menjen a vasíítvonal. 1891-ben sikerült a vitát lezárni. Ezzel egy új fejezet kezdődött. A szárnyvonalak Idépítésének a szándéka, ama folyamatnak köszönhető, hogy a századfordulóra a megyeszékhelyről az összes járási központba el lehetett jutni vonaton. Ez országosan is unikumnak számított és tovább emelte a város gazdasági súlyát, központi szerepét. A nyitó lendület „lezárásának" is tekinthető az ííj városi szabályrendelet megalkotása, amely nemcsak részletességével tűnt ki, hanem azzal is, hogy a segédszemélyzet jövedelmezését véglegesen pénzbeli juttatásokra konvertálta.

44 (Bizonyos esetekben természetesen fenntartotta a ruhailletményeket.) A városi tanács most már 16 tanácsosból állt, de rendszeresítették a mérnöki állást (18. §) is. 76