Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

2. szám - ADATTÁK - Handler András: Egy horvát bán Szombathelyen. - Ivan Mazuranic (1814-1890) élete és szombathelyi iskolaévei -

Az illírizmus vezető személyiségei egy kiáltványt tettek közzé 1834. október 20-án, melyben egyebek mellett az anyanyelv megőrzése érdekében emelték fel szavukat, s melyben egy horvát nyelvű újság elindítását is kezdeményezték. A Szombathelyen tartózkodó, önmaga szerint félig elmagyarosodott Mazuranic számára valószínűleg hatalmas emocionális löketet adott a kiáltvány, hiszen ismét teljes gőzzel kezdett hozzá irodalmi munkásságához. Az 1835-ben útjára indított Novine horvatzke (Horvát újság) című lap melléldeteként jelent meg a Danicza üirska (Illír hajnalcsillag) című új hetilap, melynek szerkesztőségéhez tartozott bátyja, s ahová az említett levél mellékleteként megküldte versét. A Prímorac danici (A tengemielléld a Danicanak) című verse olyan tetszést aratott Zágrábban, hogy rögtön a második szám címlapjára került, s a horvát romantika egyik legismertebb, legmeghatározóbb művévé vált. A vers egyben Mazuranic első, nyomtatatott formában megjelent horvát nyelvű műve is. Ezeket a tényeket azért láttam fontosnak kiemelni, hogy lássuk, hogy Ivan Mazuranic hazájától távol, itt Szombathelyen vált a horvát romantika meghatározó alakjává. Még ugyanebben a levelében írt a Líceum tudományos társaságáról (Eruditatem Societatem Hungaricam), s annak szervezeti felépítéséről, mely tanulmányi eredményének köszönhetően őt is sorai közé fogadta.

11 A Vas Megyei Levéltárban található líceumi iratokból

1

* kitűnik, hogy Mazuranic - illetve ahogyan az akkori kusza helyesírás szerint nevét írták: Ioannes Maxuranich - valóban mindvégig kitűnő tanuló volt, tehát nem véletlen, hogy a magyar diákok befogadták horvát származású társukat. December 30-ai levelében arról számolt be, hogy eddigi kvártélyából elköltözött, így most mindent saját zsebből kell fizetnie, kiemelve azt, hogy „... Szombathelyen a diákoknak maguknak kell a gyertyát megvenniük, ez pedig egy ördögi város, még csak be sem lehet szerezni őket".

19 1835. február 7-én ismét rossz szájízzel fogott hozzá a levélíráshoz, s benne kemény kritikákkal illette tanulmányai színhelyét. „Nekem ezen az ördögi Szombathelyen sehogy sem tetszik. A professzorok bolondnak tekintik az embert, ha valamilyen eminenst akarsz kapni minden anyagot, mint valamilyen gyereknek fejből recsitálnod kell, micsoda esztelenség ez? Nélkülem is érted: egy szóval: a város is. az iskola is, a tanárok is mind majdnem azt mondtam semmirekellők és gycivák."

l4: Ezek után talán nem kell csodálkoznunk, hogy leveleiben név szerint sohasem említette tanárait, egyiküket sem zárta annyira szívébe, mint fiumei professzorát, Császár Ferencet. Az egyedüli, akit nevén nevez, az Laky Károly, a Líceum akkori igazgatója. Még első levelében kérte bátyját, hogy egy bizonyos Gregorich, aki ismerőse Laky direktornak, ajánlja őt - Mazuranicot - szíves figyelmébe.

15 A fent említett okokból kifolyólag levelének további sorai is arról szóltak, hogy szíve szerint Pozsonyban fejezné be tanulmányait, főként azon hallottakra támaszkodva, hogy ott sokkal több honfitársa tanul, s a szláv közegben is jobban érezné magát. Március 11-ei levelében azonban már azt írta, hogy letett ezen tervéről, miután rájött, hogy Pozsony túl drága város lenne számára.

10 Szombathelyi tanulmányai vége felé a Danica állandó munkatársává vált. Munkásságát Ljxidevit Gaj, a lap főszerkesztője pénzbeni juttatással köszön62