Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)
2. szám - ADATTÁK - Handler András: Egy horvát bán Szombathelyen. - Ivan Mazuranic (1814-1890) élete és szombathelyi iskolaévei -
te meg, melyet utolsó, szombathelyi korszakából fennmaradt levelében visszautasított, mondván ő ezeket a műveket hazája iránti szeretetből írta, s nem a pénzszerzés motiválta. 17 Valóban termékeny korszak volt ez a szombathelyi tanév, ebben az időszakban vált ismertté a neve, bár a kezdetekkor álneveken - Slavomir, Biidimir M. - jelentek meg művei. Ezekben az idegennyelvűség ellen, a horvát nyelv egységesítése és felemelkedése mellett emelte fel szavát, hiszen ez jelenti az első lépést szabadság, az önálló és egységes horvát nemzet megteremtéséhez. Bizonyára magyarországi tartózkodása alatt szerzett élményei is inspirálólag hatottak munkáira, ugyanis éppen ebben a közegben vált „igazi" horvát hazafivá, s mikor tanulmányai végeztével visszatért Zágrábbá, már régi ismerősként és ünnepelt hősként köszöntötték. A Líceumban kapott diplomája, mely a zágrábi Nemzeti és Egyetemi Könyvtár kézirattárában található, szintén arról tanúskodik, hogy irodalmi munkássága mellett tanulmányait is ugyan olyan kiváló eredménnyel zárta, ahogyan azokat mindvégig folytatta. 18 Hazájába visszatérve a zágrábi jogtudományi akadémián 1838-ban jogi diplomát szerzett, majd rövid gimnáziumi tanári állását feladva Karlovacra (ma: Karlovac, Horvátország) került mint joggyakornok, hogy később ügyvédként tevékenykedjen tovább. 1841 és 1849 között városi tisztviselő volt, azonban számos teendője mellett irodalmi munkásságát ekkor is folytatta. Még 1841-ben feleségül vette költőtársának nővérét, akihez legszebb szerelmes verseit írta. Röviddel ezután bölcsészeti tudását kamatoztatva szótárírásba kezdett, melynek eredményeként 1842-ben megjelent a Jakob Uzarevic és Ivan Mazuranic szerzőpáros szerkesztette Német-illír szótár. Ugyan ebben az évben nagy megtiszteltetés érte, felkélték a horvát irodalom egyik legjelentősebb barokk eposzának a befejezésére. Ivan Gundulic: Osman című művének hiányzó 14-15. énekét - melybe előtte három költőnek is beletörött a bicskája - olyan alapossággal írta meg, hogy szinte alig észrevehető a különbség a két szöveg között. Az óriási siker nyomán pályatársai, szűkebb környezete is ana bíztatta, hogy írja meg saját eposzát. Hamarosan nekiállt a munkának, s 1846-ban megjelent főműve, a Cengic-aga halála című monumentális epikus kompozíciója. Póth István szerint a mű „nem formai, antik motívumai alapján, hanem magas művészi, költői értéke miatt lett a hoiT>át irodalom számon tartott alkotása" 19 A műben sikeresen vegyítette a klasszikus és dubrovniki epikai elemeket a népi költészettel, így a végén egy klasszikus hősköltemény keletkezett, melyben a megtörtént eseményeken alapuló történetből az illír mozgalom alapeszméi rajzolódnak ki: a szabadság és az igazságosság. 1848-ban szinte teljes egészében felhagyott irodalmi munkásságával, s csak a politikával foglakozott. Vezető személyisége lett a radikális, úgynevezett karlovaci illír csoportnak, mely Horvátország teljes jogú függetlenségét követelte, s még ebben az évben jelent meg A Horvátok a Magyaroknak. Felelet az 1848-ik mártziusi magyar hirdetményekre címií politikai röpirata mindkét nyelven. A forradalom 1849. évi leverése után különböző funkciókat töltött be a Bécs által irányított állami apparátusban. 63
