Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

2. szám - ADATTÁK - Magyarics István: Új adatok Magyarlak kialakulásának és névadásának történetéhez

Ausztriához tartozik. Magyarlak Szentgotthárdtól keletre a Rába jobb partján fekszik; Németlak Szentgotthárdtól északnyugatra a Schlossberg oldalában, a Lapincs mellett; Tótlak Szentgotthárdtól délnyugatra, a Dobra patak völgyében terül el. Németlak az 1549. évi dicális összeírásban Felsewlak néven Pachifalwa társaságában szerepelt. Tótlak ugyanebben az összeírásban Mynyhoff néven a dobrai uradalom Velikei judicatusához tartozott. Mindhárom település neve ugyanazt jelenti mind a magyar, mind a német elnevezésben, csupán annyi köztük a különbség, hogy lakosaik nemzetiségét is jelölik a név előtagjában mind magyarul, mind németül. A nevek ilyen hasonlósága egyértelművé teszi, hogy

r azonos kialakulású falvakkal van dolgunk. A magyar nyelvű „Lak" nevet a középkori elnevezésekben elsősorban az egyházi uradalmak majorjainak jelölésére alkalmazták, de gyakran nevezték így a világi birtokosok majorjait is. A német Minihof/Munichof elnevezés a Mönch = szerzetes, barát és a Hof= major német szavak összevonásával keletkezett. Ez utóbbi szintén majort jelent a korabeli szóhasználatban. így együtt Barátmajor a fordítása, ami tökéletesen megfelel a magyar nyelvű Lak megnevezésnek. A korabeli majorok - a latin szóhasználatban: predium - a 11-12. században olyan, faluszerűen önálló nevet viselő, körülhatárolt, lakott földesúri gazdaságot jelölt, amelyet a földesúr - jelen esetben az apátság - maga tartott fenn, és amelyben saját eszközeivel maga folytatott termelőmunkát, mégpedig alapvetően szolga jogállású munkaerővel. Az itt lakó szolgacsaládok saját házakkal rendelkeztek, ám személyükben nem voltak szabadok. Amint az az apátság adományleveleiből is kitűnik, a szolgákat a birtokokhoz, szőlőkhöz hasonlóan adományozták, adták-vették őket, tehát egyik birtokos kezéből a másikéba kerültek.

26 Magyarlak és Németlak mindvégig a szentgotthárdi cisztercita apátság uradalmához tartoztak, de a 13. század első felében még a Dobra patak völgye - ahol ma Tótlak áll - is az apátság birtokához tartozott. A rend szabályzata előírta, hogy a mezőkön és az erdőkben dolgozó szerzetesek nem éjszakázhattak a szabadban, hanem estére vagy a monostorba, vagy egy majorba kellett visszatérniük, ahol a kötelező napi szertartásokon részt tudtak venni.

27 A cisztercita birtokokon jórészt ebből a célból építettek már a kezdeti időkben is majorokat a szerzetesek. A cisztercita birtoknak a monostortól távolabb fekvő részein épült prediumokban együtt - habár egymástól elkülönítetten - éltek a szerzetesek, a zsolozmázással nem annyira, mint inkább a munkával foglalkozó alacsonyabb rangú rendtagok, a munkástestvérek és a szolgák. A fent elmondottak alapján biztosan állíthatjuk, hogy mindhárom falut az apátság ilyen majorjaként, prediumaként alapították. A mindvégig az uradalom alá tartozó Magyarlak és Németlak a 13-14. századi társadalmi átalakulások során a szerzetesek majorjaiból fejlődött faluvá. A szerzetesek és munkástestvérek számának visszaszorulásával, a prediumon lakó szolgák felszabadulásával, az egész település területének jobbágytelkekké alakításával a majorok nemcsak külső megjelenésükben, hanem minden tekintetben azonossá váltak a már régóta szabad lakosság által lakott jobbágy fal vakkal.

28 52