Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

3. szám - ADATTÁR - Illés Péter: A szüreti felvonulások és az egyesületi élet kapcsolatai a 2. világháborúig Vas megyében

dós szekér" követett, majd a többi „csőszlányokat" és „csőszfiúkat", illetve a „cigányokat" hordozó díszes szekerek. Erről a felvonulásról készült leírás több az ország más területeiről is ismert, a nézőket szórakoztató és a látványosságot növelő antropomorf maszkos alakoskodót említ. Ilyenek voltak a „bohócok", a „drótostót", a „szerecsen" és az „ördög" alakok. A két világháború között Nagygencsen (ma: Gencsapáti) az előző, városi példákra emlékeztető felvonulásokon a csikósok fehér inget, fehér hosszú gatyát, piros mellényt és árvalány haj as-rozmaringos kalapot viseltek (2. kép). A kocsmában a gyülekezést kihirdette a „bíró", majd a menetben az ő szekerét követték a , jáger legények" és lányok, akik vállukon levente puskát hordtak. A lányok zöld szoknyában, fehér blúzban és vadászkalapban, a fiúk zöld öltönyben voltak. A fiatal, gyűrűkkel és nyakláncokkal cicomázott „cigánylányok" a nézelődőknek jósoltak és kártyát vetettek.

15 Ugyanezekben az időkben Kemenesmagasiban a lányok fehér ruhában, zöld kötényben, piros mellényben voltak, a fejükön gyöngyökkel díszített pártát és nemzetiszínű szalagot viseltek. A fiúk csizmában, fekete csizmanadrágban, fehér ingben és mellényben vettek részt a felvonulásban, kalapjukba árvalányhajat tűztek. Itt a szüreti felvonulás kiegészült egy díszes hintóval is, melyben a vőlegény és a menyasszony foglaltak helyet. A közönség szórakoztatására a menet megállásakor a hintóból kiszállva az alacsony vőlegény kettőslétráról csókolta meg a menyasszonyát.

16 A farsangi hagyományok részeként is, főként Vas megye nyugati felén népszerű rönkhiizással

17 párhuzamokat mutató, kifejezetten a mókaházasságra felépített szüreti felvonulás Farkasfáról ismert.

18 A bevezető csikósok itt lovaikat elhagyva a harmadik szekérhez csatlakoztak. Az első szekéren ült a kisbíró, a „Göre Gábor bíró úr", a felsége és „Durbints sógor". A másodikon egy álarcos menyasszonynak öltözött férfi és a vőlegény, a szekerüket két „szamár" húzta, melyeket elől egy álló és hátul egy kézzel kapaszkodó, fejükkel előre dőlt, lepedőbe burkolt, jelmezes emberek alkottak. Őket követték a tehenes szekéren éneklő „nvoszolyólánvok" a „csikós" párjaikkal. Közöttük a tömeget ijesztgető ördögalakoskodók szaladgáltak. Kezükben lánc, ostor és cipőkenőcs doboz volt, amivel, akit lehetett bekormoztak. Időnként verekedtek is, vagy őket verték meg. Mellettük gyalogosan vonultak a kártyavető cigánylányok. A menet zárásaként a mulatozásra kiszemelt kocsma előtt a bíró tréfálkozva összeadta a párt, végül az árvalányhajas kalapokat megkapták a lányok, majd a csősz szerepét játszották a kocsmában történő szőlőlopáskor. A SZÜRETI FELVONULÁSOK TÁRSADALMI SZEREPE VAS MEGYÉBEN A 19. SZÁZAD VÉGÉTŐL A 2. VILÁGHÁBORÚIG A Szeged környéki szüreti bálokról értekezve Börcsök Vince még 1974-ben azt megállapítást tette, hogy az „nyilvánvalóan városi, céhes, illetőleg polgári hagyomány, mely a tanyákon is nagy népszerűségnek örvend" }

9 Ezt az eredetképet a Néprajzi Lexikon „szüret" címszavának 2. pontja finomította és 54