Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

1. szám - MŰHELY - Simola Ferenc: Egy néptanító életútja. - A tudás és a műveltség szerepe dr. Horváth Sándor életpályáján -

SEMOLA FERENC EGY NÉPTANÍTÓ ÉLETÚTJA - A TUDÁS ÉS A MŰVELTSÉG SZEREPE DR. HORVÁTH SÁNDOR ÉLETPÁLYÁJÁN Több népmesében olvasható, hogy egy sokgyermekes szegény család egyik kisgyermeke elindult szerencsét próbálni. Valahogy olyanformán, mint ez történt a valóságban, jó 70 évvel ezelőtt, a Kapuvárhoz tartozó Gartán. Itt élt a kilenctagú, javakban nem dúskáló Horváth família, ahol az 1925. július 25-én született Sándor nevű gyermek útrakelt, hogy megvalósítsa dédelgetett álmát, mely nem volt más, mint az, hogy minél többet tanulhasson és tanító vagy tanár lehessen. Az egykor pedagógusi pályáról álmodó fiú sok-sok akadályt leküzdve, nehéz helyzeteken is túljutva, végül is elérte, hogy vágyai megvalósulhassanak. Elete során mindig tanítással és oktatói munkával összefüggő szervezői, igazgatási és vezetői feladatköröket betöltve, a jogi doktorátust is megszerezve - Vas megyeivé válva -jutott el a 80. születésnapjához. Horváth Sándor a közelmúltban vehette át a helytörténetben végzett jeles kutatásaiért, publikációiért a „Vas Megye Közgyűlésének Pável Ágoston Emlékplakettje"-t, valamint a tanítói és tanári oklevelei után az aranydiplomát. Az eltelt nyolc évtizedben több sorsfordulót is átélt. Érdemes ezek közül kiemelni a legfontosabbakat. Elsőként azt, miként alakult ki vonzódása a tanítói hivatás iránt? A szülői és tanítói hatások nyomán rögződtek bennem azok az útravalók, amelyek arról szóltak, hogy a jobb körülmények és az életcél eléréséhez tudás kell, hogy állandóan tanulni kell. így alakult ki - még elemista koromban az a vágy, hogy én is pedagógus lehessek. Megtett útjának története azt bizonyítja, hogy megpróbáltatások árán is, de ez sikerült, sőt több is megvalósult. A baloldali körökben is megforduló kőműves édesapám felfogása azonosult a tanítóim és polgári iskolai tanáraim által javasoltakkal. Azzal biztattak, hogy a megtapasztalt szegénységből való kiemelkedés útja a tanulás. Ami vita eköriil volt: édesapám az építőipart ajánlotta, én pedig a tanítói pálya felé vonzódtam. 21