Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

2. szám - ADATTÁR - Lőcsei Péter: A pécsi doktorandus. - Fodor Henrik emlékei Weöres Sándorról -

Nagyon sok levelet váltottak. Ezek rendkívül érdekesek, mert a költészet­től a festészetig, a filozófiától az utazásokig szerteágazó témákról szól­nak. Természetesen a Weöres-versek keletkezéséről, a fordításokról és a megírandó művek terveiről is. De megint elkanyarodtunk egy kissé. Ott tartottunk az előbb, hogy az egyetem áttekinthető intézmény volt. Bensőségesebb. Egymás gondjait jobban számon tarthattuk. Hadd említsem példaként a saját esetemet! Halasy-Nagy József professzort nagyon tisztel­tem, ő is megbecsült engem. Esztétikából is vizsgáztam nála, később egy ide­ig mellette dolgoztam. Nekem kezdő egyetemi gyakornokként filléres anyagi gondjaim voltak, mert alig kaptam fizetést. Az is csak a szorgalmi időszakra járt, júliusra, augusztusra nem. O szerzett nekem munkát a nyári szünet idejére. Ideiglenes házitanítói álláshoz juttatott herceg Montenuovo Ferdi­nánd kastélyában. Két. gyermeket, egy hét és egy kilenc éves kislányt tanítot­tam magyarra és franciára. Halasy professzor úr ajánlotta figyelmembe Weö­res Sándort is. Ennek érdekes az előzménye. 1938 őszén a Pécsi Tudós Klub folyóiratának, a Pan non iának a keretében előadást tartott Karner Fri­gyes, a Soproni Evangélikus Kar dékánja, pécsi egyetemi tanár. Máig emlék­szem, hogy az ókori zsidóság megpróbáltatásairól és a diaszpóráról beszélt. Valamennyien éreztük, hogy az általa említett példákat áthallással kell értel­meznünk. A márciusi Anschlussról szót sem ejtett, de tudtuk, hogy miről szólt a tanítás. Az előadás után szünet és egy szűkebb körű beszélgetés kö­vetkezett. A szünetben Halasy-Nagy József az előtérben Weöres SándoiTal együtt magához hívott. Felkért, hogy segítsem a doktorauduszt a felkészülés­ben. Szolgálati helyem akkor az Egyetemes Történeti Intézetben volt. Itt be­szélgettem Sándorral a professzor urak által megadott témákról. Első köteté­nek 7 dedikált példányát is ekkoriban kaptam tőle -.„Fodor Henriknek, szeretet­tel Weöres Sanyi. Pécs, 1938. oki. 4.", a másikat 8 vagy fél esztendővel ez­után nyújtotta át: „Fodor Henriknek igaz barátsággal és szeretettel Weöres Sanyi. Csönge, 1939. nicij. 11." Hogyan folyt ez a felkészülés? Először is Sándor megírta doktori dolgozatát. (Az igazsághoz tartozik, hogy ezt én csak nyomtatott változatában ismertem meg.) Részben saját versírói tapasztala­tait összegezte, részben ismert és kevésbé ismert költőkre hivatkozott. Goethére, Arany Jánosra, Babitsra, Török Sophie-ra, meg másokra. Még gyermekversekre is. Leírta benne azt az esetet is, amikor S. Évával - mint Palkó Istvántól megtudtam, Schridde Évával - azt játszották egy háztetőn, hogy felváltva írták egy költemény szakaszait. Az említett gyerekversek egyik szerzője pedig nem más, mint Pável Ágoston leánya, Pável Judit. Erre már nem emlékszem. Elég az hozzá, hogy az elkészült disszertációt egy bírá­lóbizottságnak kellett mmősítenie. Tudomásom szerint Halasy-Nagy professzor úr mellett Bognár Cecil bencés tanár értékelte. (0 filozófiai, pedagógiai szakűó volt; engem is tanított. Közvetlen, kedves, jó emberként él az emlékezetemben.) 86

Next

/
Thumbnails
Contents