Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

2. szám - ADATTÁR - Lőcsei Péter: A pécsi doktorandus. - Fodor Henrik emlékei Weöres Sándorról -

Bírálataikat Tüskés Tibor meg is jelentette később. Én is újraolvastam őket. Mindkettejüket dicséret illeti, hogy elfogadták doktori disszertációnak. Nem hagyományos, főleg nem pozitivista megközelítésű és alaposságú munka volt ez. A dolgozat szerzőjének meg is mondták, és le is írták ezzel kapcsolatos kritikájukat. A dolog azért lehetett kissé kényes, mert A vers születését valóban inkább személyes vallomásnak lehet tekinteni, nem szigorúan tudományos elemzésnek. Halasy-Nagy egyenesen azt írta, hogy a szerző szubjektív ösztönember, aki objektív gondolkodásra nem alkalmas. Bognár Cecil pedig megjegyezte, hogy a dolgozat szóhasználatában egyaránt előfordulnak költői telitalálatok és oda nem illő naturális szóképek. Utóbbiak rontják a mű stílusát. Mindezekkel együtt páratlan, hogy valaki ilyen önelemzésre képes. Ráadásul ilyen fiatalon! És az is kétségtelen, hogy az idő a professzorokat igazolta. A Kar elfogadta írásbeli véleményüket, a bennük megfogalmazott kritikával együtt, és Sándort szóbeli vizsgára engedte. A doktorálás rendjéhez tartozott, hogy a vizsgáztató professzorokon kívül voltak konzultánsok is. Ok előre kijelölték a megbeszélendő témaköröket. Közéjük tartozott a Mátyás korabeli magyar kódexirodalom. Ennek során szóba került az is, hogy a törökök előrenyomulása miatt a bizánci tudósok Európa különböző vidékeire menekültek, és hirdették tanaikat. Voltak, akik Észak-Itáliában telepedtek le, sőt akadtak, akik a Pireneusokig jutottak. Magyarországi hatásuk is kimutatható volt. Ezzel kapcsolatban a doktorandusznak a Literatwa, a Magyar Könyvszemle és az Egyetemes Philologiai Közlöny megfelelő tanulmányait kellett feldolgoznia. Meg néhány más szakkönyvet is. Ezt ő részben egyedül végezte. Velem többek között Ivan Bojnicicnak Boszniáról szóló könyvét nézte át.

10 Az egyik konzultáció előtt, amikor a bizánci kérdéseket akartuk megbeszélni, Sanyitól egy verses üzenetet kaptam. Ez valahogy így szólt: Ne végy a homlokodra ráncot. Kérem, holnapra hozd el a Bizáncot. Nyilván valamilyen tanulmánykötetet vagy monográfiát ígértem neki a tanszékről. Ennek a versikének a fényképét egy néhány soros magyarázattal Smidt Erzsébet közölte is az Eletünk antológiában az 1960-as években. Nekem is rémlik. Alighanem akkor, amikor az 50 éves Weöres Sándort köszöntötték. A pontos szövegnek is utána lehetne nézni. [„Öregem, ne végy homlokodra ráncot és légy szíves holnap hozd el a Bizáncot. Sanyi. 1939 (?) TTI. 13."

11 LP] Én ezt a verses üzenetet Smidt Erzsébetek múzeumának ajándékoztam. De visszatérve a doktorálásra: maga a vizsga nem tartozott rám. Nekem Bognár Cecil említette, hogy milyen szépen zajlott, és hogy Sándor gondosan felkészült. Ma már nem tudom egészen pontosan, hogy ennek a bizottságnak kik voltak a tagjai. Lehet, hogy valamiben tévedek, de tígy rémlik, hogy Halasy-Nagy József mellett benne volt a klasszika-filológus Kerényi, aztán egykori főnököm, 87