Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

2. szám - ADATTÁR - Lőcsei Péter: A pécsi doktorandus. - Fodor Henrik emlékei Weöres Sándorról -

LP: Tanár úr már telefonon elmesélte nekem, hogy miként találkozott Weöres Sándorral. Vázlatában is írt eiről. Azt szeretném, ha a magnófelvétel és persze később a nyomdafesték is megörökíthetné barátságuk kezdetét. FII: Én inkább munkakapcsolatnak nevezném azt, ami kialakult közöttünk. Közvetlen, de elsősorban szakmai jellegű viszony volt, nem igazi, tartós barátság. Kérkedés lenne, ha nagyítanám. Egyik-másik emlékem már aligha lenne hitelesíthető. Igyekszem a biztos, a dokumentálható mozzanatokat felidézni. 1936-ban vagy 1937-ben ismerkedtem meg vele Pécsett, amikor mindketten egyetemisták voltunk. O amolyan úri fiú volt. Huszártiszt édesapja jogásznak szánta. Amikor találkoztunk, apját már elbocsátották a hadseregtől. Nyugdíjazták, mert Stromfeld Aurél seregében harcolt a proletárdiktatóra alatt. Persze, nem volt híve Kun Béláék forradalmának. 0 természetes módon honvédelemnek fogta fel az észak-magyarországi harcokat. Elbocsátása után csöngei birtokán gazdálkodott, de abból a kis földből nem lehetett fényesen megélni. Egyébként én történelmi kutatásaim során a levéltári anyagokban Weöres Sándor őseivel is találkoztam. Egyik felmenője Nemescsó egyházi nemese volt.

5 A családi iratokban olvastam a Budakeszi előnevet. Ez Weöres Sándor korai írásai alatt is szerepelt néhányszor. Aira kérem, teljünk rá a személyes benyomásokra és emlékekre! Sándor szép, formás koponyája egy leptoszom

0 testhez tartozott. Alkata némileg Bartókéhoz volt hasonlatos. Ugyanolyan kiemelkedő szellemi képességűnek tűnt fel, mint a zeneszerző. Mindketten a zsenik közé tartoztak. Amikor Sándort megismertem, már tudatában volt tehetségének. De ez nem párosult gőggel vagy hivalkodással. Komolyan foglalkozott a nyelvekkel. Nyelvtanilag talán nem képezte eléggé magát, de emlékeim szerint jó nyelvérzéke volt. Olvasmányait nagy gonddal válogatta meg. Talán alkatából adódott, hogy nyughatatlan természetű ember benyomását keltette. A külsőségek nem érdekelték; ruháira nem sokat adott. Kiterjedt baráti körrel rendelkezett. Ez egyrészt előnynek látszott, máskor azonban hátráltatta a tervszerű munkában. Nekem többször panaszkodott, hogy képtelen elvonulni; emiatt nem tudott megmaradni a kollégiumban. Pécsett sokszor váltogatta a szálláshelyeit. Közismert volt arról, hogy késő éjszakáig dolgozott. Ekkor írta, javította, tisztázta a verseit. Nagyon szép, áttekinthető írása volt. Igyekezett mindig javítás nélküli munkákat kiadni a kezéből. Emlékszem egy esetre, amelyik jellemzi Sanyi személyiségét. Egy alkalommal Vértesi Frigyes teológiatanár, a nyomda lektora, megnézte kiadás előtt álló verseit, és az egyikben ezt a sort találta: v

Tegezlek, mint istent és ringyót szokás." Ezután szólt a ciszterci gimnázium igazgatójának, aki egy szombathelyi származási! pedagógus volt. Jól ismertük egymást. 0 felkeresett, és azt kérte tőlem, beszéljek Sándorral, javítsa ki a megbotránkoztató sort. Javaslatot is tett. Hajói emlékszem, valami ilyesmit: „Tegezlek, ahogy isteneket és hetérákat szokás.'''

1 Sanyi hajlandóságot is mutatott a javításra. Nem vitatkozott, nem sértődött meg. Aztán gondolt egyet, bement a nyomdába, és visszavette a kéziratot. Nem tudom, kiadta-e valaha. 83