Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

2. szám - Söptei Imre: Egy majdnem ismeretlen levél Berzsenyi Lénárdtól

mizsnává válik. Melyet önérzetű, magát becsülő ember csak azon esetben és addig fogadhat el, ha betegség, kórosság vagy legjobb akarat mellett kereset­hiány végett, a legvégsőre jutott, és míg a vett segély által abból ismét ki ver­gődhetett. Meggyőződésem továbbá, hogy ha a jótétemény ékkel visszaélni, és talán száműzött, de honn lévő érdemesebb bajtársainkat megcsalni nem akar­juk: igyekeznünk kell magunknak hatáskört, és ez által becsülettel szerzett, habár csak szűk éltető forrást teremteni, míg jobbat reményelve. de a leg­rosszabbra is elkészülve, a megváltó óra kinél előbb, kinél utóbb beköszönt. Ezen hitvallásom s meggyőződésem át tekintése után, remélem helyeselni fogod feljebb kimondott határozatomat s engedni fogsz jövőre az úgy nevezett úrtól tanult imádságban foglalt nekem is azon kérésemre »és ne vígy minket a kísértésbe«. Az én mostan elzárkózott, különben is nem irigylendő életem /ha általá­ban még életnek lehet azt oly embernél mondani, ki jobbat is élvezett/ anyagi tekintetben még 2,-3 esztendőre biztosítva van. Mely idő alatt sok víz lefolyik a Dunán. Ezen idő lefolyásával, mi történik velem /ha még élek/ nem tudom, de annyit tudok, hogy ezen magányos tenyészélet is kedvesebb előttem, mint valamely érdemtelenül rám ruházott jótétemény által elöl időzött jobblét, me­lyet nyomói ú bókokkal és hajlongcisokkal volnék kénytelen leszolgálni. Vagy, ha teszem egyébiránt, akármely tisztes társaságba is valakiről fel kellene tennem, hogy azon gondolatra jöhetett »ez is csak más kegyelme által tengő­dik«, és van azon helyzetbe, hogy ily körben megjelenhet. Azt azonban megígérem, hogy ha netalán valami oly alkalmazás volna számomra kifürkészhető, melyben cselekvésem és hozzájárulásom, által ja­víthatnék állásomon, azt elfogadnám, habár e részben tett kétszeri kísérletem következtébe azt kell hinnem, hogy a mostani nemzedék jellemétől és felfo­gásmódjától nagyon is elmaradtam. Azonkívül életkorom és gyakori csúzos állapotom még ezen kilátás esetére is félékennyé tennének a választásban. Továbbá, ha eltalálnék betegesedni, vagy akármi nem reménylett módon vég­ínségre jutnék, magam szólítalak felajánlott szívességed teljesítésére. Addig is, ha szabad volna véleményt adnom, odanyilatkozván, keressetek érdemes egyéneket, habár az alsóbb sorokban is, kik jutalom képességeket be tudják bizonyítani, s a jótétet pirulás nélkül elfogadhatják. Igyekezzetek többe­ken, habár nem oly dúsan segíteni. Részemről bátorkodtak Szibenliszt János volt őrnagyunhxi figyelmeztetni, ki előbb Kőszegen felesége után élvén, miután ez mindenéből kifogyott, maga. több gyermekek atyja, miután az ágyúgolyó ál­tal megroncsolt kairal jelentékenyebb munkcira alkalmatlan. Somogyba Marko­vits Adolf volt ezredbeli pajtásának kegyelméből kénytelen tengetni életét. Isten veled, jelentsd kézcsókomat az asszonyságnál, nagyon tisztelt nőd­nél és alkalmilag üdvözletemet Horváth Elek és Kotzor Dániel barátainknak. Vedd még egyszer hálás köszönetét jó szándékodért, és tartsd meg továbbra is bizodalmas barátságodban tégedet tisztelő barátodat Berzsenyi Lénárdot." 9

Next

/
Thumbnails
Contents