Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

2. szám - Söptei Imre: Egy majdnem ismeretlen levél Berzsenyi Lénárdtól

A TÖRTÉNET ÉS A LEVÉL TOVÁBBI SZEREPLŐI Kemenesalja, központjával, Celldömölkkel együtt nem bővelkedik történeti forrásokban, különösen igaz ez a nyomtatott sajtó megjelenését megelőző időszakra. Éppen ezért minden újabb, még a legkisebb morzsára is nagy szükség van a környék történetének alaposabb megismeréséhez. Úgy gondoljuk, érdemes a megye szempontjából ezekben az években nem kis szerepet játszó tájegység, a történetben és a levélben szereplő, meghatározó személyiségeinek életrajzát összefoglalni, illetve a meglevőket pontosítani, azokat új adalékokkal kiegészíteni. HORVÁTH ELEK ERNŐ

0 Csönge, 1822. január 12. - Sopron, 1876. február 19. Gazdagnak számító, evangélikus földbirtokos családban született: apja Horváth Mihály, anyja Pálfy Zsuzsanna. Középiskoláit Sopronban és Pápán végezte, Pozsonyban szerezte ügyvédi diplomáját, amit a Vas megyei közgyűlés előtt 1845-ben hirdettek ki. Az 1843-1844. évi országgyűlésen a Vas megyei követek melletti segítőként vett részt. Az országgyűlési ifjak egyik hangadójaként azonban egy Perczel Mórnak szóló szónoklata miatt eltanácsolták Pozsonyból. 1845-ben a kemenesaljai járás esküdtjévé választották. 1848 májusától a megyei „Képviseleti Bizottság" tagja lett, júniustól a mozgóvá tett Vas megyei nemzetőrezred önkéntes főhadnagyaként nézett szembe a Dráva túlpartján álló horvátokkal. A Jelacic-féle támadás elhárítása után sem tért vissza a civil életbe, a 44. számú Vas megyei legénységi-állományú honvédzászlóaljban szolgált. November 11-én századossá léptették elő, egy időben zászlóaljának ideiglenes parancsnoka is volt. A világosi fegyverletétélig az I. hadtestben szolgált, 22 csatában, közöttük Biida ostromában vett részt. A fegyverletétel után elfogták, majd a 8. számú Lajos főherceg gyalogezredbe kényszersorozták. Innen barátainak közbejárására három év múlva térhetett haza. Csöngén gazdálkodott, 1855-ben házasodott meg, felesége Koczor Etelka - Koczor Dániel testvére - majd az 1860. december 13-án újjáalakult 1848as megyei bizottmány tagjaként tért vissza a közéletbe. Ekkor a bizottság kiegészítését végző választmány tagjává is választották. 1861. január 3-án a Szombathelyi - központinak is nevezett - Kerület főszolgabírójává választották, ahol - csöngei lakása miatt - a sárvári járás vezetését vállalta. Ezt adta fel, amikor márciusban - zaklatott körülmények között - a kiscelli választókeriilet országgyűlési képviselőjévé választották. A parlamentben a határozati párt hívei között tartották számon, az 1865. 1869. és 1872. évi újraválasztásai alkalmával is a balpártot képviselte, de a politikai túloldalon is kedvelt személyiség volt. Megyebizottsági tagságát megtartotta 1861-ben és az országgyűlés feloszlatása után újra bekapcsolódott a munkába, részt vett az 1861. november 4-én, már engedély nélkül tartott ülésen, ahol a lemondott tisztikar nélkül intézkedtek a hatalom átvételéig végzendő teendőkről. A provizórium alatt visszavonultan élt, de a rebellis gyanús

10 Vas 10