Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2005. (Szombathely, 2005)

2. szám - Söptei Imre: Egy majdnem ismeretlen levél Berzsenyi Lénárdtól

Amennyire örömteljes gyönyörűségemre szolgál, hogy egészbe véve, csak gyéren itt ott történt találkozcisainkon alapuló kölcsönös ismeretségünk által, rokonszenvedet s barátságodat oly mértékben lehettem szerencsés megnyerni, miszerint fáradságot s költséget nem kímélve, befolyásodat jobblétem előidézésére törekszel felhasználni; annyira sajnálom, hogy barátságos készséged és jó akaratod el ismerése, és ezért ezennel hálás köszönetem nyilvánítása mellett, egyszersmind kénytelen vagyok kijelenteni, miszerint ajánlatodat, mint már előbb alkalmilag szóval is nyilatkoztam, el nem fogadhatom. Igen jól tudom, s nem tagadom sajnos fájdalommal érzem, hogy a Birodalmi cillamrendszer szabályai szerint, minden habár csak rövid ideig szolgált katonai főtisztek, sérülési esetben nyugdíjképesek, de igen gyakran tettetett és terv szerint hamisan ráfogott szolgálati képtelenség esetében is, az állam és adózó polgárok hátrányára, tetemesebb összegeket hosszas ideig haszncüna. Tudom, hogy a csak nem rég változott kormányrendszer alkalmával, hivatalaikból kimaradt sok fiatal urak kényük kedvekre emésztik fel édes nem tevés mellett, a polgárok keserves verejtékével gyűjtött, és azt henye életek fenntartására bezsarolt összegeket. Míg hozzám hasonló egyének hosszas szolgálatuk után tanúsított hazaszeretetük, és önmegtagadó áldozatkészségükért, részint életükkel lakoltak, részint mindenüktől megfosztva, részvét hiányában, a sanyarúscig és nélkülözés nagyobb vagy kisebb fokozata helyzetébe taszítván, úgy annyira, hogy többen közülük a boldogabb kilátás hiányában, saját kezűleg kénytelenítettek már véget vetni, kétségbe ejtő tengődésüknek. De jóravaló, következetes embernek nem szabad azon hibába esni, amit mcisoknál kárhoztat - szerencsénkre, hogy a kormány pártütőknek bélyegezett bennünket, és így a netalán gyenge jelleműek előtt is be van vágva azon út, hogy közrovásia ingyen élhessenek. Mind amellett azonban helyénvalónak találom itt bevallani, hogy én a kölcsönösség elvét igazságosnak, sőt kötelességszerűnek tartom, mely szerint t[udni] i[llik], ha én valakinek valamely szolgálatot, áldozatot teszek attól kölcsönösen munkám, vagy áldozatom aránylagos és méltányos elismerését - viszont szolgálatot, vagy annak megtérítését is jogszerűen követelhetem. Legyen bár viszony egyes emberek, vagy országok közt, - s ha a világtörténelem elég esetet mutat fel, melyben akár egyesek, akár egész városok, testületek vagy országok is a vett szolgcilatokat meg nem jutalmazták, egyszersmind an ól is tanúskodik, hogy az ily eljárás, mindenkor igaztalannak, sőt hálátlannak bélyegeztetett. Ugy vagyok meggyőződve, hogy én és sorstársaim a hazának, az országnak tettünk, vagy legalább akartunk tenni szolgálatot, és hogy ennél fogva csak a hazától, az orszcigtól van jogunk nem csak kérni, de méltán követelni. Hogy helyzetünk minéműségét tekintetbe véve, főképp az idegen egyéneket a lehetőségig gyámolítsa; amit ha az ország akcir közönyösségből, akár kibúvósdi okokból, vagy végre tehetetlenségből teljesíteni nem akar. vagy nem teljesíthet, egyesek jóakarata nem vezet célhoz, mert csak egyeseket támogathatván, a nagyobb része irányába igazságtalansciggá, mindenesetre pedig ala8