Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: Egy elfelejtett gyár. - Első magyar hímzőipar Soukup és Korb Kőszegen -

SÖPTEIIMRE EGY ELFELEJTETT GYÁR - ELSŐ MAGYAR HÍMZŐIPAR SOUKUP ÉS KORB KŐSZEGEN irKőszeg szabad királyi városa még néhány évtizeddel ezelőtt Dunántúlnak egyik legjelentősebb városa volt. Ipara, kereskedelme virágzott, lakosai pedig általános jólétnek örvendtek. A modern közlekedési eszközöknek fejlesztése azonban e város forgalmi viszonyaiban nagy változást idéztek elő. Geográfiai fekvésénél fogva a nagy vasúti hálózatokon kívül kerülve forgalma mindinkább hanyatlott. A haladás helyett bekövetkezett a hanyatlás, lakosainak száma évről évre apad, és akiket magánokok még e városhoz fűznek, ezeknek megélhetése, ha nem is bizonytalan, de felette nehéz. A forgalom hanyatlásának megakasztására történtek ugyan kísérletek azonban a megvalósulás stádiumába alig jutott egy, és amelyik meg jutott a hanyatlást szembeötlően visszatartotta.''''

1 Ezek a mondatok 1900. december l-jén, egy a kőszegi városházán tartott értekezleten hangzottak el, amikor a városban gyárüzemmel letelepedni szándékozó Hugó Soukup és Ferdinánd Korb bécsi lakosok ajánlatát illetve segély kérelmét tárgyalták. A leírás tulajdonképpen valóságos alapon állt, bár a város ilyetén helyzetét nem csak a közlekedési vákuum okozta, de ennek hosszabb taglalása nem tartozik mostani tárgyunkhoz.

2 Egy olyan vállalatról lesz az elkövetkezendőkben szó, amelyet Kőszegen ismerhet az is, aki esetleg soha nem hallott róla. Egy része ugyanis fennmaradt a későbbi posztógyárban, azokban az épületekben, amelyek esztétikailag is szép jelenségként, az alapítás idején büszkeségei volt Kőszegnek. Mutatják ezt a fennmaradt képeslapok, amelyek több nézetből is bemutatták a gyárat. Az elsősorban osztrák tőkével létrehozott cég alapításának és működésének története több olyan tapasztalatot hordoz, ami akár a mai viszonyok között is megszívlelendő lehet. Ugyanakkor ennek alapján rávilágíthatunk arra, hogy Magyarország még - az utólag virágkornak nevezett - dualizmuskori időszakban is olyan helyzetben volt, hogy gazdaságának fejlesztéséhez, a lakosság munkahelyekkel való ellátásához nem nélkülözhette a külföldi tőke importját. Ennek hazánkba csábításához azonban jelentős támogatásokat (pénzbeli segélyezés, több évre szóló adókedvezmény, vámok csökkentése vagy elengedése) kellett biztosítania mind az államnak, mind a különösen elmaradott körzetek településeinek (ingyen telek, építőanyag biztosítása, pénzügyi támogatás). Sőt, ezt még a kedvezőbb helyzetben levő önkormányzatoknak is meg kellett tenniük, hogy le ne maradjanak a versenyben. 63