Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: Egy elfelejtett gyár. - Első magyar hímzőipar Soukup és Korb Kőszegen -

Magyarországon a kiegyezést követő időkben a politikai helyzet és a dualista rendszer megszilárdulása következtében megindulhatott a külföldi, először főleg a szomszédos országokból - Ausztria, Csehország - származó tőke importja. Az újabb kutatások azonban rámutatnak arra, hogy ezeknek a befektetett pénzeknek jelentős része csak átmenetileg tartózkodott ezen országokban, pl. Ausztria legnagyobb tőketámogatója Németország volt.

3 Éppen a tárgyalt időszakban, a 20. század első évtizedében előzte meg Magyarország a közvetlen német tőkebefektetések terén az osztrák piacot, amelytől ekkor még nem lehetett élesen elválasztani a cseh területeket.* Persze a későbbiekben más országok - Franciaország, Nagy-Britannia - pénzemberei is bekapcsolódtak a magyar gazdaság fejlesztésébe. 1900-ban a textiliparba befektetett 20,5 millió K-ból csak 6 millió volt hazai eredetű. Persze ennek megvolt a kedvező jogszabályi háttere is, a kormány iparfejlesztő politikájának megfelelően már az első ipartámogató törvények jelentős szubvenciókat ígértek a befektetőknek. Ehhez a képhez hozzátartozik még az is, hogy az 1900-as évek elejére a magyar államadóssági kötvények alig valamivel több, mint 1/3 része volt magyar kézben.

5 Ez pedig azt jelenti, hogy az ipari üzemeknek nyújtott állami támogatások nagyobb részét is külföldi pénzekből biztosították. Érdekes adalék lehet az állami és helyi támogatások összhangba hozásához, a Kőszeghez köthető példa. 1900-1901-ben a hímzőgyár letelepítéséhez adandó, a város költségvetéséhez viszonyítva jelentős mértékű, vissza nem térítendő segélyezést a belügyminisztérium nem akadályozta meg. Ugyanakkor a Kőszegi Sörfőzde Részvénytársaság megmentésére tett városi kísérletet - 20.000 K értékű, kamatozó elsőbbségi részvények vásárlását - nem hagyta jóvá.

6 Mielőtt belekezdenénk a gyár történetének tényleges tárgyalásába, néhány helyben született legendára kell felhívni a figyelmet, amelyeket kénytelenek vagyunk cáfolni. Az egyik ilyen közkeleü'í hit maga a név és a mögötte álló elképzelés. Kőszegen Csipkegyámak nevezték-nevezik, ugyanakkor a korabeli hivatalos címei a hímzett áruk gyártásának túlnyomóságát bizonyítják. 1901-ben Első Magyar Hímzőipar Soukup és Korb Kőszegen

7 lett az elnevezés, míg az 1905-ben történt átalakulás után a Soukup és Korb Hímzőipari Részvénytársaság nevet vették fel. Tévedés az is, hogy a cég évtizedekig jól és nyereségesen működött. Ez a téveszme 2001-ben nyomtatásban is megjelent.

8 A tanulmányból kiderül, hogy részvénytársasággá is azért kellett alakítani, hogy az állam és a város felé vállalt kötelezettségeknek eleget tudjanak tenni. 1905 után néhány éven keresztül tudtak ugyan 5-5,5%-os osztalékot fizetni a részvényeseknek, de ezt az állami támogatás tette lehetővé, annak elmaradása után viszont csak az alaptőke nagyságánál nagyobb hitelek felvételével tudták biztosítani. Az év végi mérlegekben évről évre feltüntetett eladatlan árukészlet növekedése, majd magas szinten való beállása pedig arra utal, hogy nem tudták folyamatossá tenni az eladásokat. A harmadik, talán legsúlyosabb tévedés az, hogy a céget belga érdekeltségűnek hiszik.

9 A korabeli újságokból pedig az tűnik ki, hogy cseh gyárosok indították el cégüket 1901-ben.

10 Az igazság az, hogy Soiikup és Korb bécsi lakosok voltak, bár első gyárukat a csehországi Graslitzban (akkor cseh nyelven: Graslice, ma: Kraslice), az érchegységbeli csipkegyártás központjában alapították. 64