Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - Németh Tibor: A költőfejedelem és a szürke eminenciás. - Berzsenyi Dániel és Kis János párhuzamos életrajza -

Kölcsey Kis Jánosról így írt: „Kisnek múzája általában classicusi stúdiumot mutat, stylusa neki kisimult és numerosus, indulatjai határ közé vétettek, s darabjain, az egész három köteten keresztül, bizonyos érezhető nyugalom ömlik-el, ő szomorg és enyeeg a' nélkül, hogy magát egészen elkapatni hagyná, egy szóval - Kis a' Magyar Nemzetnekphilosophus poétája

1

''.*

8 ,rKist az elsőrendű magyar költők közé sorozza, ezt azonban csak állítja; viszont ami konkrétumot mond róla, az mind csökkenti, vagy éppen tagadja ama nagy kijelentés súlyát. így, bár - amit Berzsenyi is jól kiérzett belőle — hangja kedvezőbb, modora előzékenyebb, Kis árnyoldalait kézzelfoghatóbban jelöli ki, mint a másik két megbír altéit."*

9 A szelíd lelkületű Kis János a költészettől búcsúzóban, saját korlátaival tisztában lévén kedvesen fogadta Kölcsey finoman csomagolt kritikáját. „Kölcsey a Tudományos Gyűjtemény 181 7-i folyamában verseimről nagyon alapos, méltányos és gáncsolásaiban is Hiedelemmel teljes recenziót adott".

50 ízelítőként két bekezdés a Berzsenyi-féle recenzióból: „A' könnyűség hamar szül gondatlanságot, a' nagy erő durvaságot, a' fennség dagályt. Innen van, hogy a'poétiai kitételekben gazdag Berzs. Gyakran dagályos, felesleg való 's ételemtől üres expressiókra téved el."

51 Majd: „O minden kifejezésbeli bősége mellett is a' gondolatokban s érzésben szegénynek látszatik, az az, hogy ő némelly gondolatokat, némelly érzelmeket a' lehetséges hévvel önt ugyan ki, de ezen gondolatok, ezen érzelmek, szűk körben forognak 's igen sokszor fordúlnak-elő."

5a A Berzsenyi-kritika a júliusi számban látott napvilágot, de szeptember 8án hangzik csak a megbírált felháborodása a Kazinczy hoz hl levélből: ,>Én a Kölcsey goromba recensióját csak most kaptam meg Somsics Miklós úrtól, mert ámbár már kétszer előfizettem a Tud. Gyűjteményért, mindeddig kezembe nem került ...

,,5;< A folyóirat 1817-1818-as évfolyama hiánytalanul megtalálható Berzsenyi könyvtárának maradványai között, de az ominózus Kölcsey-cikk ki van tépve belőle. Vélhetően vagy első indulatában, vagy nem túl szalonképes megjegyzéseinek ráfirkantása után semmisíthette meg. Némileg megfontoltabban, elemző módon közelít kritikusához antirecenziójának első változatában, amely csak kéziratban Szemere Pál hagyatékában lelhető fel. 8 év szünettel a bírálat után 1825-ben jelent meg a Tudományos Gyííjtemény hasábjain „Észrevételek Kölcsey recenziójára" címmel immár higgadt hangvételű válasza. Említésre méltó, hogy Szemere Pál jómaga is írt egy terjedelmes, színvonalas választ Kölcsey írására, amely kiadatlan maradt. Kevéssé ismert tény, hogy Berzsenyi költeményeinek nem a végleges szövege található az 1816-os kiadásban, hanem Kölcsey kritikájának hatására két versén - Közelítő tél, Wesselényi hamvaihoz - is változtatott. Berzsenyi sejtette, hogy Kazinczy tudott a Kölcsey-kritikáról és 18171818 folyamán három levelére nem is válaszolt. 1819-1820-ban Berzsenyi három fiával egy tanévet Sopronban töltött, hogy nyavalyáiból és hipochondriájából kiragadja magát. Kis János felvette vele a kapcsolatot és próbálta megbékíteni Kazinczy iránt. Berzsenyi látszólag 30