Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Salamon Nándor: Végvári Lajos: Szőnyi István - Bernáth Aurél

VÉGVÁRI LAJOS: SZŐNYI ISTVÁN - BERNÁTH AURÉL (Miskolc, £003. 140 p.) Több oka is van, hogy megemlékezzünk e kettőskönyvről. A 2004-ben elhunyt Végvári Lajos „hattyúdalát" tartjuk kezünkben. Rá is érvényes, amit Bernáth Aurélról jegyzett meg „A kor utolsó nagyjelentőségű mestere (művészettörténésze!) távozott" 85 éves korában. A további érvek: gyermekkorában szüleivel a szombathelyi vastitállomás vagonlakója volt; felesége Máger Ágnes városunkból indult a művészpályára; maga többször vállalt szerepet művészeti rendezvényeken. Már a Szőnyi-életrajzból derül ki, hogy „vasiak" a festő gyökerei. Apja, Schmidt Richárd Szombathelyről költözött Újpestre vasutas tisztként. Végül: a Képtár büszkén őriz néhány lapot Bernáth Aurél bécsi Graphik-mappájából. Végvári Lajos a legilletékesebb Szőnyi és Bernáth művészetéről szólani. A Képzőművészeti Főiskolán került kapcsolatba a mesterekkel. Közelből szemlélhette életüket, vívódásaikat a korszellemmel, a művészi és nevelői feladatokkal. Részt vett eszmecseréikben. Rendezte fontos kiállításaikat, számos írást közölt festészetükről. Szőnyiről monográfiát tervezett. A személyes kapcsolat segítette az adatgyűjtésben, emlék- és élményszerzésben, a lelki azonosulásban. Mindez kifejezésre jut a párhuzamos pályarajzok érzelemdús, mégis objektív előadásában. A feldolgozás különbözősége a művészek eltérő emberi és alkotói mentalitásából, a megjárt utak irányválasztásából, a beteljesülés eltérő mértékéből adódik. Összetartozásukat a Gresham-köri együttlétek mellett abban látja: „Ok képviselték a középutat a maradi akadémikus és a nyugtalanul kereső avantgardizmus között." Végvári két tanulmányának tömör változatát már az ún. „fekete művészettörténetben" megfogalmazta. Élete végén mégis szükségét érezte a téma bővebb, korszerűbb elméletileg alaposabb kifejtésének - az új olvasókra gondolva. A monográfia-igényű Szőnyi-tanulmányban az életrajzi elemek dominálnak. Erénye, hogy számos, a művésztől származó új információt tesz közkinccsé. A bevezetőben Nagybánya és Szolnok eltérő szerepét tisztázza a modernizmus szemszögéből. Véleménye: a szintézis a második nemzedék vállára nehezedett. A hagyományhoz kettejük közül a zebegényi mester igazodott. A Duna-kanyarban kiteljesedő életmű előzményeit marokra fogott fejezetek mutatják be (Gyermekkor, iskolák, első kísérletek, főiskola stb.). Igazodást mutató akadémiai mestere Ferenczy Károly, akivel eszmei (magyarságtudat) és művészi felfogása rokonvonásokat mutat, de a hatások köre jóval tágasabb. A festészet „magányos arisztokratái" - Michelangelo, Rembrandt, Greco, kiemelten Brueghel! - mellett a konstruktivizmus és az impresszionizmus is „beleszólt" elképzeléseibe. 87