Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

3. szám - ADATTÁR - Káldos Gyula: Egy néptanító életének fő állomásai. - Szakály Dezső (1903-1979) -.

Beírás a „gazda szívébe", gyertyafény mellen A feleségek ismerték férjük szokásait, néha elébük mentek, bár ez nem volt mindig ésszerű cselekedet. Az egyik feleség, ismerve férjét, elébe ment, s kérlelte: ,yAptya, gyere, mert elér a bor.'''' A válasz: „Inkább üljünk le, és várjuk meg!'''' De hát, akinek joga van!... Ismét koccintottak, évődtek, mintha az új vendég ott sem lett volna. Annyit előre tudni kell - folytatta Dezső bácsi -, az erős ember egyre issza ki az ürgét, a gyenge kettőre, a vasutas (mindig, aki az új vendég) háromra, aki négyre, annak a vasutas sem köszön vissza. Kóstolni lehet, az nem számít ivásnak, aki azonban lemond a kóstolásról, és úgymond „kicsókolja" az ürge tartalmát, az élvendég lesz, és piros ceruzával írhatja be nevét a gazda szívébe - a pinceszoba falba vésett szívbe. De hát, akinek joga van!... Majd a gazda arról beszélt: errefelé mi azt a nótát fújjuk, előbb jön a dolmány, azután a rékli, ezért a nők részére kisebb ürgét csináltattam, de a kedves idegen ha jogot formál a férfiakkal való egyenjogúságra, a férfiakét is választhatja. Meg kell mondanom, erre nagyon sok példa van. Amikor Dezső bácsi látta, hogy eléggé szomjas az új vendég, a jogosultakhoz fordiüt: - Mintha lenne itt valaki... - Az ám, tényleg - mormolták kórusban a többiek. - Ismeritek? 77