Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

3. szám - ADATTÁR - Káldos Gyula: Egy néptanító életének fő állomásai. - Szakály Dezső (1903-1979) -.

a csinos hölgy férje, kedvenc tanártik gyakorlótanítót kapott, aki feleltette, ő meg nem készült. A leégés Dezsőt és a tanárt is bántotta. A következő órákon hiába nyújtózkodott, a tanár nem fogadta a jelentkezést. A bábosék családjába tartozott az a Valent Gusztáv is, aki később Szombathelyen a megyei bíróság elnöke lett, és sok ürgeívó cimborát hozott a Ság hegyre. Fontolgatta, visszamegy Sopronba. A döntést elősegítette az is, hogy valaki bepanaszolta az igazgatónál, hogy kocsmában étkezik, és ott italozások vannak. Hivatta az igazgató, aki sokminden felől érdeklődhetett volna, de csak arra volt kíváncsi, mi volt az ebéd. O meg rávágta: pörkölt galuskával. Erre az igazgató azt mondta, az éppen gyomorbajos embernek való, holnaptól Convictuson fog kosztolni és úgynevezett kasztra lakásokban helyezik el egy özvegy jegyzőnél, hetedmagával. Ráadásul a szállás éppen a kocsma mellett volt. Bántotta szabadságérzetét, de nem volt mit tenni. Este utcabált rendeztek a faluban, sátorosok voltak, harmadmagával kiment a bálba. Csak egy pohár sört ittak, nem is táncoltak, de két tanáruk észrevette őket, és a kiruccanásért kevésbé szabályszerű magatartás jegyet adtak nekik. Majdnem kicsapták őket, de az igazgató a pártjukra állt, a jegyet azonban nem tudta megváltoztatni. így negyedikben elment Sopronba. Ebben a döntésben azért volt egy kis szülői-anyai segítség, mert evangélikus tanító csak az lehetett, aki Sopronban végzett, és nem volt mód válogatni az álláshelyek között. Bement az igazgatóhoz - Hamar Gyulának hívták -, elmondta neki magatartásjegyének történetét, aki megtette szobafelelősnek, ugyanis elsőből még jól emlékezett rá. Gondja csak a némettel volt, de padtársa, Reisz Miska segített neki. A fizetség a segítségért kemencében sült dióspogácsa volt, amit anyja küldött, s fölségesen finom volt, Miska nagyon szerette. Év végéig nem is volt baj, de az utolsó nap bevágott a sistergős istennyila. A hátralévő egy hónap már a felkészülésé lett volna. Édesapja nagyon szigorú ember hírében állt, de mindent megadott fiának, semmiben hiányt ne szenvedjen, és rendszeresen ellátta zsebpénzzel úgy, hogy Berzencére elvitt egy hordó vörösbort, és annak árát elküldte Sopronba. így a kimaradás általában nem okozott gondot. Az utolsó este is így történt. Későn ment haza, a megszokott jelre nem nyílt az ablak, szobatársa kiszólt, nem adhatja oda a kulcsot, mert az igazgató tudja, hogy kint van, és várja a szobájában. Jézus Mária, már csak ez hiányzott! Mese nem volt, becsengetett a kollégium kaptiján, jött a pedellus. „Keserű, most véged van!" Szakály Dezsőt csak „keserűnek" nevezte a következő eset miatt. Apja nemcsak pénzt küldött, hanem szüret után egy-egy kisebb hordó bort is. Dezső betette az ágya alá. A pedellus takarításkor észrevette a hordót, kerített egy slagot, lehasalt a hordó mellé, és addig ivott, amíg végül nem tudott felkelni, és elaludt. A bor pedig, amíg a slag a hordóba ért, kifolyt a pedellus alá. Szürkületkor fedezték fel, először azt hitték elvérzett, pedig csak berúgott. „Keserű'''' volt a murci. 60