Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

3. szám - ADATTÁR - Káldos Gyula: Egy néptanító életének fő állomásai. - Szakály Dezső (1903-1979) -.

Édesanyja kérte, jöjjön át Csurgóra - igaz, állami iskola -, de legalább kö­zel van, haza tud jönni, és be tudnak járni hozzá. Dezső Sopront nagyon sze­rette, de szót fogadott anyjának. Itt járta ki aztán a 2. és a 3. osztályt. Csurgón a tanév a következő változásokkal kezdődött. Apjának ott egy jó barátja, Dombi bácsi, nála lett szállás, és Török József kocsmáros barátjánál volt az ebéd és a vacsora. Az udvarban lakott Dezső keresztanyja, hozzá reg­gelire betettek egy füstölt sonkát. Töröknek pedig azt mondta az apja: itt van egy hordó vörösbor, Dezsőnek délben 3, este 2 deci bor kijár. A csurgói bemutatkozás jól sikerült, mert Dombi bácsi úgy vigyázott rá, mintha leány lett volna. Este időben zárta a kaput. Dezső szokás szerint elő­re tanult. Történelemórán feltűnt és tetszett neki, hogy a tanár egyéni mó­don, érdekesen világítja meg az anyagot, és ezt odaírta a könyv margójára. A következő órán felelés: Szakály Dezső! 0 elmondta mindazt, amit a lapok szélére írt. Erre az idős Tömör Boldizsár felugrott az asztal mellől, rácsapott az asztalra, s azt mondta: „Látják, fiúk, így kell tanulni. Meglátszik, hogy Sopronból jött!" Hasonló élménye volt más tantárgyakkal is, kivéve a magyart. írtak egy dolgozatot, hamar befejezte, s a végére odaírt egy verset. A vers olyan jól si­került, hogy a tanár nem vette észre, hogy azt az ő diákja írta. Pirossal ezt ír­ta a dolgozatra: ,Jía valakitől idézünk, azt idézőjelbe kell tenni." Dezsőt bán­totta a tanár megjegyzése, s felállt: „Tanár úr, kérem ezt a verset nem idéztem, hanem magam találtam ki." A tanár azt válaszolta, hogy egy soproni gye­rektől többet vár, aztán még felesel is, és beírt egy nagy elégtelent. Az osztály nagy része kuncogott, no most megkapta a soproni gyerek. A baj nem járt egyedül. Jött az intőosztás. Úgy érezte, jól tanul, gondol­kodni szabad, meg szokott is, nagy baj nem lehet. Az egyik szünetben az ud­varon sétálgatva anyját látta közeledni, szomorú arccal. Futott elébe, aggódva kérdezte, mi baj van? Anyja elővett egy levelet, átadta neki, olvassa. A cím­zett Szakály József, Iharosberény. Kivette a beléget és nézte. Szakály Dezső történelem, lélektan - intő. Ez lehetetlen, mondta édesanyjának, hiszen meg is dicsértek. Éppen lélektan óra következett, ment a tanár elé, kérdezte, nincs-e itt valami tévedés. Az irodában kiderült: a névsorban következő tanuló intő­jét küldték el Iliarosberénvbe. Édesanyját ugyan megnyugtatták, de sohasem hitte el, még évek múlva is azt mondta, hogy a tanárok kibeszélték magukat, hogy őt megnyugtassák. Az igazi baj oka nem az intő volt, hanem ahogy azt megtudták. A faluban több Szakály József lakott, ráadásul ők laktak a postás járása végén. Mire a levél hozzájuk ért, már az egész falu tudott az intőről. Édesanyját az bántotta igazán, hogyan mondja el mindenkinek a tévedést. A harmadik évben is történt egy s más. A velük szemben lakó Valent bábosnak csodaszép lánya volt - Dezső bá­csi szerint az angyalok ilyen szépek. Sokszor megcsodálta. A nap bizonyos időszakában a csinos hölgy a gyerekeknek márcot árult. Ilyenkor a sok apró gyermek odasereglett, ő is beállt a sor végére, de amikor rákerült volna a sor, ismét a végére állt, hogy tovább nézhesse. A tanulás most elmaradt. Másnap 59

Next

/
Thumbnails
Contents