Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

3. szám - ADATTÁR - Káldos Gyula: Egy néptanító életének fő állomásai. - Szakály Dezső (1903-1979) -.

Édesanyja kérte, jöjjön át Csurgóra - igaz, állami iskola -, de legalább közel van, haza tud jönni, és be tudnak járni hozzá. Dezső Sopront nagyon szerette, de szót fogadott anyjának. Itt járta ki aztán a 2. és a 3. osztályt. Csurgón a tanév a következő változásokkal kezdődött. Apjának ott egy jó barátja, Dombi bácsi, nála lett szállás, és Török József kocsmáros barátjánál volt az ebéd és a vacsora. Az udvarban lakott Dezső keresztanyja, hozzá reggelire betettek egy füstölt sonkát. Töröknek pedig azt mondta az apja: itt van egy hordó vörösbor, Dezsőnek délben 3, este 2 deci bor kijár. A csurgói bemutatkozás jól sikerült, mert Dombi bácsi úgy vigyázott rá, mintha leány lett volna. Este időben zárta a kaput. Dezső szokás szerint előre tanult. Történelemórán feltűnt és tetszett neki, hogy a tanár egyéni módon, érdekesen világítja meg az anyagot, és ezt odaírta a könyv margójára. A következő órán felelés: Szakály Dezső! 0 elmondta mindazt, amit a lapok szélére írt. Erre az idős Tömör Boldizsár felugrott az asztal mellől, rácsapott az asztalra, s azt mondta: „Látják, fiúk, így kell tanulni. Meglátszik, hogy Sopronból jött!" Hasonló élménye volt más tantárgyakkal is, kivéve a magyart. írtak egy dolgozatot, hamar befejezte, s a végére odaírt egy verset. A vers olyan jól sikerült, hogy a tanár nem vette észre, hogy azt az ő diákja írta. Pirossal ezt írta a dolgozatra: ,Jía valakitől idézünk, azt idézőjelbe kell tenni." Dezsőt bántotta a tanár megjegyzése, s felállt: „Tanár úr, kérem ezt a verset nem idéztem, hanem magam találtam ki." A tanár azt válaszolta, hogy egy soproni gyerektől többet vár, aztán még felesel is, és beírt egy nagy elégtelent. Az osztály nagy része kuncogott, no most megkapta a soproni gyerek. A baj nem járt egyedül. Jött az intőosztás. Úgy érezte, jól tanul, gondolkodni szabad, meg szokott is, nagy baj nem lehet. Az egyik szünetben az udvaron sétálgatva anyját látta közeledni, szomorú arccal. Futott elébe, aggódva kérdezte, mi baj van? Anyja elővett egy levelet, átadta neki, olvassa. A címzett Szakály József, Iharosberény. Kivette a beléget és nézte. Szakály Dezső történelem, lélektan - intő. Ez lehetetlen, mondta édesanyjának, hiszen meg is dicsértek. Éppen lélektan óra következett, ment a tanár elé, kérdezte, nincs-e itt valami tévedés. Az irodában kiderült: a névsorban következő tanuló intőjét küldték el Iliarosberénvbe. Édesanyját ugyan megnyugtatták, de sohasem hitte el, még évek múlva is azt mondta, hogy a tanárok kibeszélték magukat, hogy őt megnyugtassák. Az igazi baj oka nem az intő volt, hanem ahogy azt megtudták. A faluban több Szakály József lakott, ráadásul ők laktak a postás járása végén. Mire a levél hozzájuk ért, már az egész falu tudott az intőről. Édesanyját az bántotta igazán, hogyan mondja el mindenkinek a tévedést. A harmadik évben is történt egy s más. A velük szemben lakó Valent bábosnak csodaszép lánya volt - Dezső bácsi szerint az angyalok ilyen szépek. Sokszor megcsodálta. A nap bizonyos időszakában a csinos hölgy a gyerekeknek márcot árult. Ilyenkor a sok apró gyermek odasereglett, ő is beállt a sor végére, de amikor rákerült volna a sor, ismét a végére állt, hogy tovább nézhesse. A tanulás most elmaradt. Másnap 59