Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

2. szám - KÖNYVESPOLC - S. Pável Judit: Grozdits Károly H.: Kincs

harcias plébános ellen vádaskodók számára ugyanakkor négy fejezetet szentel. A többiekben is közöl névtelen levelet, kisvárosi perlekedéseket, „ki mint él, úgy ítél" stílusú gyanúsítgatásokat. Szinte nem bír az összegyűjtött anyag bőségével, fiatal korának tudható módon nyomoz és szórakozik a botrányosnak tűnő eseményeken. Szeretne a kulisszák mögé látni, majd bevallja, hogy utólag lehetetlen ez, feltételezéseit sem igazolni, sem cáfolni nem tudja. A 15. és 16. fejezetet össze lehetett volna vonnia, mert a 15. Bangha Béla úti beszámolóját tartalmazza. A 16. fejezet végét és a 17. fejezetet együtt Emericanum címmel érdemesebb lett volna feldolgozni, már csak azért is, mert az emericanumnak megmaradtak az iratai, ezekből sokkal többet kellett volna felhasználnia. A legényegyletről sem ír semmit. A Hősi Kapu megépítése is inkább megérdemelt volna egy fejezetet, mint a tyúkperek. Amint Sopron kiérdemelte és büszke ma a 21. században is a „hűség városa" címre, úgy Kőszeg is a „hűséges" városok közé tartozott és ebben legnagyobb része Kincs apátnak volt. Ezekről az eseményekről alig használ fel valamit a gazdag forrásokból. A fejezetek címe mellé mottókat válogat Grozdits, nem mindig és nem mindig méltóan. A könyv jegyzetei és lábjegyzetei az írás hitelességét szolgálják. Meggyőződésem, hogy kevés fiatal kutató néz át és tárol akkora irodalmat tanulmányához, mint Grozdits Károly. Kétféle jegyzeteléssel több, mint 600 jegyzetet írt. Hivatkozása néha pontatlan! Nem könnyű ekkora anyagból a pontosakat kiválogatni, feleslegeseket elhagyni, vagy még bedolgozni az írás sorai közé. A könyvet olvasva azt tapasztalja az ember, hogy sokkal többet és hosszabban idéz az „elfogult" és máskor „elfogulatlan"-nak minősített újságcikkekből, mint a közigazgatási vagy hivatali jegyzőkönyvekből. Ezeket is állandóan zárójelbe tett, sokszor hetyke és kaján megjegyzéseivel minősíti. Ha már Kincs apátról írta könyvét, és annyiszor kifejezésre juttatta saját véleményét is az eseményekről, akkor igazán nem vádolta volna senki elfogulatlansággal, ha nagyobb hangsúlyt helyez azokra a forrásokra és leírásokra, amelyek a korát messze meghaladó, modern plébánost mutatják meg. XIII. Leo pápa Rerum Novarum címíí enciklikája a 19. század végén felhívta a világ figyelmét a szociális feladatokra és a munkások felemelésére. Ennek megértése és megvalósítása nagyon nehezen indult, sőt sok-sok tévútra vezetett. Kincs apát pásztori feladatai mellé ezt is vállalta. Felismerte az újságírás, nevelő olvasmányok jelentőségét, nem tett társadalmi, nemzetiségi különbségeket, hivatalos rendelkezések nélkül is megvalósította az egyházközségi önkormányzatot, építkezett, és egészen újszerű módon dolgozott hívei és a város minden szegényének anyagi jobblétén. A magyarázkodások nélkül közölt megbízható adatokból az olvasó nagyon jól ki tudja alakítani a véleményét a kis- és nagystílű városatyákról. Kincs István életét regényeiből is össze tudta volna állítani egy olyan tehetséges kutató, mint Grozdits Károly. Egyébként szerintem ez könyvének leghangulatosabb sajátsága, szépsége. Fejezeteiben keretbe helyezve közre adja a novellákban, regényekben megírt életrajzi, társadalmi, politikai esemé89