Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

1. szám - IN MEMORIAM - Krajczárné Cierna Lubica: „Tapasztalataim nem egyeztek a hivatalos állásfoglalással..." - Dr. Zielbauer György (1929-2002) -

méréséül 1990. július 6-án vette át a főiskolai tanári kinevezését. 1993 februárjában az MTA szociológiai tudományok doktora címet is megkapta. Ekkor már nem tartozott a főiskola kötelékébe, mivel 1992 szeptemberétől nyugdíjazták. Szinte zökkenőmentesnek is tekinthető ez a pályafutás. A kezdetek pedig nem ezt sugallják. 1945-ben, 16 évesen szüleivel együtt orosz munkatáborba hurcolták. Ez az élmény és a kor politikai hangulata arra késztette, hogy 1955 óta politikai szerepet vállaljon. Tette ezt is, mint minden mást az életében: meggyőződéssel. Tudományos érdeklődése a főiskola Történelem Tanszékének oktatójaként vett lendületet, mivel a 20. század egyetemes (csak rövid ideig) és magyar történelem időszakával foglalkozott. A tanári munka eredményei nehezen mérhetőek közvetlenül a napi gyakorlatban. Tanítványok sokasága vett részt előadásain és szemináriumain, ahol a kötelező tananyag mellett egyre markánsabban rajzolódott ki a Tanár Úr érdeklődésének megfelelően az a műhelymunka, amelynek az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon való részvétel, és díjak elnyerése volt az eredménye. Ebben a munkában részt vevő hallgatóknak gyakran a főiskolán túl is megmaradtak személyes kötődései a tanárukhoz. A főiskolai munkájához tartozik közel 70 szakdolgozat konzulens tanári irányítása is. Mivel a hallgatók területi hovatartozása meglehetősen széles körű volt az 1980as, 1990-es években a főiskolán, ez tükröződik a szakdolgozatok tematikájában is. A 20. század szinte minden történeti eseménye és ennek helytörténeti vetülete megtalálható a listán. Tanárként összekapcsolta saját kutatási érdeklődését a hallgatók által levéltárakban, könyvtárakban végzett munkával. Tudományos kutatásai eredményei áttekintése után rendkívül termékeny munkásságot találunk. A publikációk műfaji sokszínűsége arra utal, hogy kihasznált minden lehetőséget a sajtó, a tudományos folyóirat és a könyvkiadás területén itthon és külföldön - elsősorban német nyelvterületen. Neve ismertté válása szakmai körben az 1980-as években kezdődött, amikor 1981-ben 2. díjat kapott VEAB-pályázaton, majd 1983-ban 1. díjban részesült, 1984-ben és 1989-ben ismét 2. díjazott volt. Ezeket a díjakat elsősorban a Vas megyei nemzetiségek sorsának alakulását feltáró írásai és Északnyugat-Dunántúl németsége történetének 1945-1949 közötti kutatásai eredményezték. Több írásával találkozhattak az olvasók a Vasi Szemle hasábjain is a megye felszabadításáról, a politikai pártok újjászervezéséről, a földreformról, az 1945-ös választásokról, a reakció elleni harcról, a Vas megyei németek kitelepítéséről. Néhány évvel később jelent meg az „Adatok a Vas megyei nemzetiségek 20. századi asszünilációjának különböző megnyilvánulásához" című írása, amelyben a probléma népszámlálási, házassági és születési anyakönyvek adatain keresztül való megközelítésének problémáit vázolta. Kutatóként és emberként is foglalkoztatta az 1950-es évek történetének egyik „fekete foltja" - az internálás és kitelepítés kérdése. Az 1980-as években nem csak a fenti tanulmányokat publikálta. Foglalkoztatta a felszabadulás eseménye is. A vasi olvasó számára sem maradt ismeretlen a Zielbauer György neve amikor a Vas Népe napilapban 1983. áprüis 10-én megjelent az a bizonyos cikk „Amikor a nyulat patkolják" amely a felszabadulás áprüis 4 körüli vitaindítónak is tekinthető. Két évvel később, március 18-án emlékülést tartottak Szombathelyen a felszabadulás katonai és politikai történetéről, melynek anyaga megjelent a Vasi Szemlében és részét képezte a „Negyedszázad az északnyugat-dunántúh németség történetéből" című kandidátusi disszertációnak. A vita szakmai folytatá85