Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)
1. szám - IN MEMORIAM - Krajczárné Cierna Lubica: „Tapasztalataim nem egyeztek a hivatalos állásfoglalással..." - Dr. Zielbauer György (1929-2002) -
sát jelentette a Levéltári Szemlében megjelent írás „A história domusok mint a magyarországi felszabadító harcok történeti forrásai" címmel, melyben olvashatunk a felszabadítási hadműveletekről Vas megyében. Elszántság és kitartás kellett hozzá, hogy a hivatalos történeti és politikai álláspont megváltozzon, a sors iróniája, hogy mire elcsitult a vita, érdektelenné is vált. Tanári munkájának befejezésével nem vált otthonülő nyugdíjassá, hanem felszabaduló idejét és energiáját újabb és újabb feladatok felé fordította. Az 1990-es években vetette bele magát a közéleti munkába, irányította a nemzetiségi munkát Vas és Zala megyében, és azt vallotta, hogy „mindeméi lesz véleményünk". Ehhez tartotta is magát, mert aki belenézett a közgyűlések közvetítéseibe, vagy kézbe vette a Vas Népét, rendszeresen találkozhatott a nevével. Küzdött a németség kárpótlásáért, és mint a német jogfosztottak segítője kapott a nyugalmazott főiskolai tanár 1998-ban kitüntetést a hazai német kisebbségért végzett munkáért. Közben folyamatosan publikált, és a németség kutatását kiterjesztette az ország különböző részeire Győr-Soprontól SzabolcsSzatmárig, sőt Békésig és Csongrádig. „ Tapasztalataim nem egyeztek a hivatalos állásfoglalással" - nyilatkozta a német nemzetiséggel kapcsolatos munkájáról. A legtöbb publikáció tehát ezt a témát érintette: a kollektív felelősség és büntetés, a kitelepítés, együttélés és asszimiláció, az elhurcolt németek rehabilitációjának kérdése jelent meg az írásaiban. Nem csak írásban, a gyakorlatban is tett a németség fennmaradásáért. Nemzetiségi találkozókat szervezett. Az oktatás megszervezésének lehetősége - visszaszerezni az elrabolt anyanyelvet jelentette azt a progiamot, amely szerint 1995 szeptemberétől a Reguly általános iskolában beindították a német tannyelvű oktatási csoportot. Ehhez felkutatta a lehetőségeket és tudatta, hogy „az anyaország kezet nyújt a németségnek". P^L 1990-es évek elején nem csak a németség, de minden Vas megyei olvashatta „A végtelen lista" adatait, amely 1990-ben jelent meg, és a 2. világháború alatt a Szovjetunióban elitélt hadifoglyok nevét tartalmazta. Közülük 1955 novemberében 253-an érkeztek haza és a jászberényi börtönbe kerültek, majd 1956-ban szabadultak. A Vas Népe hasábjain közzétett „Elhunytak valahol Oroszországban" kutatásait a lágerekbe elhurcolt, elhunyt volt Vas megyei hadifoglyok, katonák, kényszermunkások, elítéltek névsora. Az adatok felsorolása folyamatosan jelent meg 1992. áprilistól 1993. februárig. A látszólag egyszerű adatok mögött rejlő munkamennyiséget már csak azok ismerik, akik valaha maguk is végeztek ilyen munkát. Utánajárt minden adatnak, intézett, képviselt, hivatalokban kilincselt. Ebben az évben jelent meg a Jány-dosszié, és lett a szociológiai tudományok doktora. Szakmai életrajzának csúcspontja volt ez az időszak, termékeny két évtizedes munka eredménye. Ezt nem lehet elvitatni tőle. A szakmai sikereket a magánéletben fájdalom követte. Elveszítette szeretett hitvesét. A gyászban osztozott vele fia és menye. Cseperedő kis unokájára mérhetetlenül büszke nagyapaként tekintett. A tempóján ekkor sem lassított, csak más területen - a közéletben - teljesített. Ezért volt különösen megdöbbentő ennek az örökösen nyüzsgő, minden élethelyzetben optimistán gondolkodó, derűs, energikus embernek a távozása. KRAJCZÁRNÉ CIERNA LUBICA 86