Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)
3-4. szám - Bácskai Vera: Vas megye várostörténeti munkáinak módszertani kérdései
szerepét bemutató írásokkal. A 20. századi története is kiegészült új témákkal, a korszakról korábban írottak elemző átértelmezése azonban nem történt meg: az átalakítás főleg a szocialista üdvtörténeti frazeológia eltüntetésére, rövidítésekre korlátozódott. Az 1949-tol a rendszerváltozásig tartó korszak bemutatásának terjedelme (mindössze négy és fél oldal jutott rá), valamint a rendszerváltás követő évek hasonlóan rövid (6 oldalas) bemutatása azt tanúsítja, hogy a bevezetőben említett közel kétéves előkészítő munka e korszak történetének sem forrásfeltárására, sem elemző kiértékelése nem volt - és nem is lehetett - elegendő. Holott nyilván ez lett volna az új kiadás alapvető célja. A történetírásban immár meghonosodott új témák - mint pl. az egyesületek, választások - beiktatása ellenére a várostörténetírásnak éppen a két kötet megjelenése közötti évtizedekben markánsan jelentkező új szemlélete és módszerei semmiféle hatást nem gyakoroltak az új kötet koncepciójának kialakításában. A továbbiakban már csak a 2000-ben megjelent kötettel foglalkozom. Az őskor jelentőségének megfelelő terjedelmet kapott. A római kort és népvándorlás korát gazdag és új leletanyag alapján mutatja be Gabler Dénes. E fejezet előnyösen különbözik a szokványostól, amennyiben nem korlátozódik a régészeti leletek puszta felsorolására, hanem értelmezésük és magyarázatuk segítségével elég teljes és életszerű képet fest a korai korszakról. Érszegi Géza rendkívül adatgazdag leírása a város középkori történetéről nem mentes a többi kötetnél már említett aránytalanságtól: a fejezet 55 oldalából magára a városra csupán 20 oldal vonatkozik. A terjedelem túlnyomó részét a birtokosok, a vár és az uradalom történetének szenteli. Ezt az aránytalanságot a szerző is érzékelhette, mert a „Sárvár középkorának mérlege" című, igen magvas és gondolatébresztő összegzésben utal arra, hogy az uradalom és a környező települések történetére két okból fordított fokozott figyelmet. Egyrészt azért, mert a települések gazdaságára és társadalmi összetételére vonatkozóan a legértékesebb adatokat tartalmazó urbáriumokban és összeírásokban Sárvár nem szerepel, ezért csak analógiák alapján vonhatott le következtetéseket. Másrészt, mert a mezővárosi fejlődés megtorpanásának okát a falvak 16. századi pusztásodásban véli megtalálni. A magam részéről Érszegi összegzését tartom a kötet legértékesebb részének. Nem azért, mert egyetértek minden megállapításával, hanem amiatt, hogy nem csak tényeket és adatokat közöl, hanem arra is vállalkozik, hogy felvesse a mezővárosok városiasságának problémáját és meghatározza Sárvár helyét a középkori városhálózatban. E kérdéseknek kellett volna az egész kötet vezérfonalául szolgálnia, és jó lett volna, ha a többi korszakról is készült volna hasonló mérleg, annál is inkább, mert a felsorolt lényeges és lényegtelen adatok tömkelegében egyre inkább eltűnik maga a város. Az eddig tárgyalt korszakok leírására egy-egy szerző vállalkozott, így ezek a fejezetek szempontrendszerűket, módszerűket, stílusukat tekintve egységesek, és átfogó képet adnak a vizsgált periódusról. A további fejezetek azonban több (3-5) szerző által írt alfejezetekre tagolódnak, színvonaluk, stílu148