Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Bácskai Vera: Vas megye várostörténeti munkáinak módszertani kérdései

suk, szempontrendszerük eltérő, ami megtöri, mozaikszerűvé teszi a képet. A szerzők, úgy tűnik, nem egyeztették mondanivalójukat, ezért az alfejezetek igen gyakran jelentős átfedéseket tartalmaznak, amelyek kiküszöbölése a szerkesztőre hárult volna. A város, mint puszta színhely szindróma érhető tetten Urbán László a Nádasdy korszak kultúrájának szentelt élvezetes, érdekes, adatgazdag fejezetében. Még kérdés vagy hipotézis formájában sem merül fel, hogy milyen hatást gyakorolt a főúri udvar kultúrája a városra, mit jelentett a város számára egy ilyen udvar székhelyének lenni. A várat a fal nem választotta el hermetikusan a várostól, a nyilván volt kapcsolat a Sárváron élő értelmiségiekkel is. Az iskola magas színvonala is tanúsítja az urbanitás fokát, a városiak egy részének művelődési igényeit. Az udvari kultúrát tehát nemcsak a vár oldaláról, hanem a városéról is vizsgálni kellett volna. A forrásokban az előző korszakokénál jóval gazdagabb újkori történeti fejezetekben a szerzők óriási adatanyagot - lényegest és lényegtelent egymás mellett - sorakoztatnak fel. Aradnak az idézetek, amelyek, mivel jelentőségük csekély, csak arra szolgálnak, hogy megkíméljék a szerzőket az önálló fogalmazástól. Elburjánzanak a számadatokat tartalmazó táblázatok, amelyek alapos elemzése, amely megkímélné a laikus olvasót ezek böngészésétől (ha ugyan hajlandó rá) sokszor elmarad. (A legelborzasztóbb példa az uradalmi erdők fafajtáinak táblázatos kimutatása a két világháború között, amelynek jelentősége a város fejlődése szempontjából homályban marad.) A szerzők teljesen érzéketlenek maradnak Sárvár egyedi sajátosságai iránt. így pl. a 253. oldalon látható egy polgárlevél képe, azzal azonban, hogy a mezővárosokban korántsem általános polgárjog, illetve polgárfelvétel mikor honosodott meg, kik lehettek polgárok és milyen volt a polgárság összetétele, egyetlen szerző sem foglalkozott. Hasonlóképpen nem voltjellemző a zsidók felvétele a mezővárosi céhekbe: ez olyan helyi sajátosság, amely némi reflexiót igényelt volna. Az 1867-1939 közötti korszakot tárgyaló fejezetekben mindinkább háttérbe szorul maga a város és dominál az uradalom története. A szerzők elég szűk forrásbázisra támaszkodnak, sok fontos forrást - mint pl. az Ipar és Kereskedelmi Kamara jelentéseit - figyelmen kívül hagynak. Kiérlelt koncepció hiányában az adatok válogatása önkényesnek tűnik, mellékes részletek nagy számban fordulnak elő, ugyanakkor fontos kérdésekre nem térnek ki. A kisipar jellemzése helyett alapszabályokról, alapítással kapcsolatos eseményekről esik több szó. Az elemzést a két világháború közötti korszak címtárának újraközlése helyettesíti. A társadalomtörténet eredményei csak tematikus szinten jelennek meg. A társadalmi elemzést nevek felsorolása helyettesíti, olyan embereké, akikről semmi lényegest nem közöl a szerző és ez vonatkozik a választásokról, vagy az egyesületekről szóló fejezetekre is. Hasonló megközelítés jellemzi az 1945 utáni korszak ugyancsak rövidre fogott bemutatását. A kutatások ilyen kezdetleges stádiumában nagy merészség volt ezek megírására vállalkozni, még inkább a rendszerváltást követő évekére, amely149