Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)
3-4. szám - Hudi József: A falutörténetírás múltja és jelene Magyarországon
A vidék, a falu felé először a polihisztor Bél Mátyás (1684—1749) fordult, aki Notitia Hungáriáé novae historico geographica című, 1735-1742 között nyomtatásban megjelentetett országleírásában 4 kötetben 9 vármegyét mutatott be.* Az adott vármegyei közigazgatási keretek között a várak, falvak, mezővárosok leírását is megtaláljuk. (Kéziratban fennmaradt, s az esztergomi érseki könyvtárban őrzött megyeleírásai közül sokat magyar fordításban kiadtak az elmúlt évtizedekben.) 5 Bél a vármegyék, várak, városok történetének taglalásával számos tudományágnak vetette meg az alapjait, így többek közt a néprajznak, a had-, a megye- és várostörténetnek. Bél nyomán a magyar leíró statisztika és leíró földrajz alakjai - Vályi András, Magda Pál, Egyed Antal, Helitscher József, Bárándy János, Fényes Elek - a községeket (falvakat, mezővárosokat) a megyeleírás keretében mutatták be. A megyemonográfiákban a 19. század végén tovább élt ez a hagyomány: a megye általános jellemzése után külön fejezetet szenteltek a községeknek, melyben a települések rövid történeti leírását a települések betűrendjében tették közzé. A 20. század második felében ebből a hagyományból született meg a helytörténeti lexikon, amelyben megfordultak az arányok: a rövid megyetörténeti áttekintést követte alfabetikus rendben a helységek részletes története. 6 Az egységes szerkezet kialakítása céljából két figyelemre méltó monográfiatervezet született. 1872-ben Pesty Frigyes és Fraknói (Franki) Vilmos készített tervezetet a vármegye-monográfia írására. 7 A tíz fejezetből álló monográfiának véleményük szerint részletesen ismertetnie kell a megyére vonatkozó forrásokat (levéltárakat, szakirodalmat), be kell mutatnia a vármegye földrajzát, helyhatósági életét, vallásügyét, közművelődési állapotát, gazdaságát, birtokos családjait, s mindezekhez mellékelni kell a megye okmánytárát. A második (földrajzi) fejezetben kell közölni a településeket „betűsorban". A települések történetéről csak annyit jegyeztek meg, hogy „Mindenütt elmondandó az illető város, falu stb. részletes történeted Azonban tényszerűen csupán a települések régebbi és újabbi neveinek felsorolását, magyarázatát, valamint a nevezetesebb határbeli helynevek közlését várták az íróktól. Tagányi Károly agrártörténész 1894-ben szigorú, de igazságos véleményt adott e tervezetről, s megfogalmazta a maga nagyvonalú elképzelését. 9 Szerinte a községek történetét a megyemonográfia részletező fejezetében, betűrendben kell közzétenni, tisztázva azok földrajzi fekvését, nevét, az uradalom történetébe ágyazott részletes birtok- és birtoklástörténetét, a határbeli várak, erődítmények történetét. Szabad községek és városok esetében - minthogy a telkek története aligha írható meg - a település általános történetét kell fölvázolni, de emellett - az író „egyéni hajlamaitól" függően - ki lehet térni a város „külső közszereplésére" és „belső polgári életének" taglalására is. Tagányi úgy vélte, hogy a várostörténet hamarosan önállósulni fog: előreláthatólag minden város külön meg fogja Íratni a maga monographiáját s 91