Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Ilon Gábor: A Vas megyei régészettudomány múltja, jelene és lehetséges jövője. - Számvetés az évfordulók jegyében -

bővítése, az új tudományos információk megismerésének lehetőségét csak a könyvtár folyamatos gyarapodása biztosíthatja. Ez hazai és méginkább külföldön - természetesen elsősorban Európában - megjelent kiadványok beszerzését feltételezi. Miután a vásárlás lehetősége meglehetősen korlátozott - mondhatni elégtelen - így a fő hangsiilyt a csere útján történő beszerzésre helyezzük. Ennek alapvető feltétele a Szentléleky Tihamér által 1963-ban útjára indított „Savaria. A Vas Megyei Múzeiimok Értesítője" című sorozatunk megjelentetése. Tartalmának a kezdetektől egy fejezetét képezik a régészet tárgyköréből íródott - idegennyelvű kivonattal rendelkező - tanulmányok. Időnként komoly problémát jelentett a periodika rendszeres megjelentetése - az utóbbi években a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázatai segítségével -, postáztatása, azaz eljuttatása cserepartnereinkhez. A formátum és a külső megjelenés változásai is egyenetlenséget eredményeztek. Sajnálatos, hogy ma már a hazai múzeumok között sem működik olajozottan a kiadvány csere, ezért sok esetben külön erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy elmondhassuk: az archaeológia tárgyköréből a legfontosabb közleményekkel azért rendelkezünk. Minden fent említett tételben történő pozitív változás feltétele azonban a szükséges anyagi-tárgyi eszközök biztosítása a tulajdonos-fenntartó által. Esetünkben ez az állami bevételeket újraelosztó mindenkori parlament és kormányzat felelőssége, ami a megyei önkormányzatiság szűrőjén keresztül érkezik hozzánk. A szakember lelkesedése, őrültsége, megszállottsága, netán hülyesége, csak egy-két évtizedig képezheti az esetleges szinten tartás alapját. Különösen olyan körülmények között - amikor a 2002-ben megemelt fizetéssel - egy kezdő régész fizetése még mindig kevesebb, mint egy nemrég még sztrájkoló buszvezetőé. (Félreértés ne essék, nem a Volán dolgozóét sokailom - a kollégáimét keveslem!) Az intézményhálózat költségvetési keretének aránytalan felépítése és elégtelensége - évtizedeken át leletmentésre elkülönített keret sem volt! - miatt nincs igazán lehetőség sem a tervszerű kutatásra, sem a műtárgyak megóvására és megőrzésére a jövő nemzedékek számára, a fejlesztés kifejezést pedig ...el kellene felejtenünk? (Ajaki apátsági program kivételes példa, hiszen azt központi költségvetésből finanszírozzák, ugyan múzeumunkon illetve a helyi egyházon keresztül és a mi szakmai segítségünkkel. A másik tervásatásnak nevezhető munka is igazából annak az eredménye, amikor egy városvezetés felismeri a múltjában rejtőzködő értéket, ami turisztikailag eladható. Az Iseum három éve folyamatban lévő kutatásának városi finanszírozására gondolok.) Milyen messze van még az az idő, amikor azért kutathat a szakember, mert mondjuk máig kérdéses, hogy 1. milyen volt a világhírű velemi Szent Videt ellátó korabeli vidék településszerkezete egy-egy korban? (Egy itt található településen sem folyt ez ideig kutatás.) Vagy 2. Savaria territóriumának római kori villái hová és miért települtek, s egyáltalán mikor? (Három ilyen helyet - Mesteri, Zanat, Zsennye - kutattunk eddig.) 3. Milyenek és mikoriak itt az avar kori települések? (A megyében még egyetlen avar kori ház sem került feltárásra.) 4. Ebben a megyében a középkori tégla- és kőtemplomok előtt nem voltak egyházak? Netán fából? (Egy ilyet sem 20