Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

3-4. szám - Ilon Gábor: A Vas megyei régészettudomány múltja, jelene és lehetséges jövője. - Számvetés az évfordulók jegyében -

mérnak sikerül egy tervezett raktárépítést megállítania, amelynek ereménye az Iseum feltárása lesz. Az 1960-as években a Csónakázó-tó és a tófürdő építése során az 1870-es évek óta ismert régészeti lelőhelyeket pusztítanak el. Az 1970-es években: megépülnek pl. a piac csarnok és a mai Szent Márton u. déli oldala tíz emeletes szalagházai, s ezzel elpusztítják Savaria keleti temetőjének nagyrészét. 1981: a Távhő Központi telephelye garázssorának kivitelezése során őskori települést dúlnak fel. 1997: bronzkori telep és Savaria nyugati temetőjének rombolása a Liget Hotelnél, a Szent Márton utcai botrányos SPAR áruház építése, ami ismételten a római kori város keleti temetőjét érinti. 2000: újabb felelőtlen multi színrelépése a Metro áruház építése kapcsán, ahol mára Közép-Európa (sic!) legnagyobb kiterjedésű (kb. 10 hektáros) kora rézkori települését ismerhettük meg. Szombathelytől távolodva a kép még aggasztóbb, s a régészet számára egyre ködbe veszőbb, bár igyekszünk - most már járműveink is vannak ilyen célra - kijutni a helyszínre ... és néhány önkéntes bejelentő is segítségünkre van, s ma már szerencsére egyre több a törvényeket ismerő beruházó és vállalkozó. Ennek ellenére pl. a Pannónia Ring építésekor, Ostffyasszonyfa határában, több korszak - a kora bronzkortól a középkorig - településeinek nagyrészét semmisítették meg. Újabban pedig a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kötelező érvényű határozatát megszegve pl. 2002-2003-ban a sorkifaludi kavicsbányában nagy felületen több koszak - az újkőkortól a középkorig - települési emlékeit tették a kutatás számára már örökre hozzáférhetetlenné. Röviden - ismételten, de kissé más nézőpontból - summázva helyzetünket: gyarapodó létszámú Régészeti Osztály, nagyságrendekkel növekvő leletanyag, egyre rosszabb, mára már katasztrofális, a régészeti műtárgyak állagát veszélyeztető raktári helyzet, óriási nyilvántartási elmaradás, a muzeológia és a tudományos előkészítő munkánál nélkülözhetetlen segítő munkaerő krónikus hiánya. Az utóbbi szempont esetében a helyes arány minimum 1:2 lenne, azaz 6 fő régészhez legalább 12 fő technikus, geodéta, rajzoló és gyűjteménykezelő. Az utóbbiból gyűjteményenként egy fő lenne kívánatos. Ilyen érvekkel és indokokkal magyarázható, hogy az utóbbi 3-4 évtized régészeti anyaga - kevés kivételtől eltekintve - szinte kutathatatlan. Ha pedig nem közli a szakember, igen gyorsan - legalább a fontosabb emlékeket, ezzel kiszakítva ugyan azokat összefüggéseikből -, akkor lehet, hogy örökre elvesznek azok a társadalom és nem csak a tudomány számára. Nyilvántartások nélkül pedig lehetetlen a hazai és nemzetközi kutatói igényeket kielégíteni. Itt azonban azt is meg kell jegyeznem, a nagymennyiségű lelet restawálása és nyilvántartása lehet csak az első és tudományos felvértezettséget is igénylő lépés! No. 7. tétel: A szakkönyvtárról A kutató és a kutatás tevékenysége értelemszerűen nem öncélú. A feltárások feldolgozásának alapvető formája a tudományos közzététel. Ennek hátterét adja kb. 60.000 kötetes könyvtárunk állományának kb. 22.000 kötetes - folyóiratokkal együtt - régészeti egysége. A kutató ismereteinek szintentartása, 19