Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

2. szám - Czirók András: A celldömölki Holocaust története a helyi sajtó és visszaemlékezések tükrében

A túlélő a munkaszolgálaton kívül 5 hónapot töltött orosz hadifogságban Székesfehérvárott, majd 2 hónapot Hajmáskéren. Itt egy zsidó táborparancsnoka volt, aki kiválogatta a zsidókat a csoportból és hazaengedte őket. Mikor hazaért „szó szerint semmije és senkije nem volt". Hozzátartozóit valószímíleg Sárváron keresztül Auschwitzba deportálták. A túlélő visszaemlékezése szerint a táborokban, ahol ő dolgozott csak izraeliták voltak, sem cigányok, sem más felekezetűek nem teljesítettek munkaszolgálatot. A munka „elismeréséül" nem verték, nem szidalmazták őket. Bruckner Imre a rmmkaszolgálatban eltöltött hónapokat így összegezte: „Hála Isten, én még nem mondhatok olyan rosszat, mint aki a fronton volt. Kint egy pofont nem kaptam, itt bent is csak Győrben. Én mindig megszenvedtem az életért." 9. GETTÓ, DEPORTÁLÁS, AUSCHWITZ Sági Pálné sz. Singer Kató 1949 óta él Celldömölkön. A Holocaust szörnyűségeit, az elhurcoltatást szülőfahijában, a Győr-Moson-Sopron megyei Szanyban élte át. Kutatómunkám során nem találtam olyan tanúra, aki városunk lakosaként élte volna át az eseményeket, és mivel meglátásom szerint Auschwitzról minden deportált hasonlóképpen tájékoztatna, ezért itt a túlélőt ért borzalmak közül kizárólag az auschwitzi megpróbáltatásait közlöm.

42 A haláltáborba történő megérkezés után órákba telt a vagonok kinyitása, majd az SS katonák utasítottak mindenkit, hogy az összes holmit a vonat mellett kell hagyni. Miután elhagyták a vagont, rengeteg üres kocsit láttak, a sínpárok mellett égő holmikat, ekkor már tudták, hogy utolsó értékeiket nem látják viszont. A kiszállás után osztályozták az embereket, a túlélő és családja a hírhedt Mengeléhez került, aki őt és édesapját jobb oldalra állította. 43 éves édesanyja és 10 éves öccse a bal oldalra került. A csoportosítás lényege abban állt, hogy kiválogassák a munkabírókat, akik a jobb oldalra kerültek. A munkaképteleneket, öregeket, gyerekeket, kisgyerekes anyákat bal oldalra lökték, s sorsuk ezzel tulajdonképpen megpecsételődött, ugyanis gázkamra, később krematórium várt rájuk, ami a biztos halált jelentette. Voltak jobb érzésű katonák, akik tudták mi vár a bal oldalra állított emberekre, igyekeztek segíteni. Öregek kezébe adták a gyereket, hogy az anya megmenekülhessen. A túlélő aznap látta utoljára szeretteit, ugyanis édesapját is egy másik lágerbe terelték. Am ekkor még minden azt remélték, hogy este ismét együtt lesz a család. A szelektálás után a túlélő a V./B. jelű női lágerbe került, 1944. július 8-án. Mindenkit fürdőbe tereltek, fertőtlenítettek. „Ott női mivoltunk megcsúfolása történt: Nullás géppel kopaszra nyírták hajunkat. Majd anyaszült meztelenen egy hatalmas terembe kellett menni, ahol egy szál ruhát kaptunk fehérnemű nélkül. Az első napon sokan megőrültek. Naponta nézték, nem találnak-e terhes anyát, de mihelyt ilyet találtak, azonnal a gázkamrába vitték" Volt velük egy 8 hónapos terhes kismama, bő ruhájában nem vették észre, de 2-3 nap múlva már nem volt velük. 90