Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)
2. szám - Czirók András: A celldömölki Holocaust története a helyi sajtó és visszaemlékezések tükrében
életnek.' 1 '' Aznap éjjel egy rabszállító kocsival átszállították őket Fehérvárra. Ott egy autógarázsba zárták be őket. Éjfél után egy német főhadnagy ment be hozzájuk, aki kérdőre vonta a foglyokat. A hadnagy elárulta nekik, hogy mivel tettüket bevallották és szökési kísérletüket október 20-a után követték el, valószínűleg amnesztiát fognak kapni. Másnap a hadbíróság szabadon engedte őket. Ezután a Székesfehérvár közelében fekvő reptérre került, a pékségbe. Feladata az volt, hogy fát kellett hordania a pékeknek, segíteni a mosogatásban, lisztet cipelni stb... „Nagyonjó helyem volt, azt ettem, amit én akartam. Ha kalácsot mondtam csináljanak, azt is csináltak." A jó sora azonban nem sokáig tartott. Rövidesen áthelyezték Győrbe, ahol raktármunkát kellet végeznie. Szállásuk egy parasztház istállójában volt, az ajtó elé őrséget nem állítottak, így éjszaka a zsidó munkaszolgálatosok náci ifjak szabad prédái lettek. Minden éjjel bementek oda, jól megverték a foglyokat, aki kimenekült az udvarra, azt ott verték el. „Egyszer ott bent én is elbújtam ajászló (marhaetető) alá, megtaláltak, kivittek, jól elvertek, rám fogták a géppisztolyt. De szerencsére nem bántottak, nem vertek agyon.'''' December elején farkasordító hidegben átterelték őket Sopronba gyalog. Ott minden éjjel megtizedelték a tábort. A hónap közepén átszállították társaival együtt Schattendorfba (magyar neve: Csajta, Somfalva). „Ott olyan nép lakott, ha dolgozni mentünk, elkísértek bennünket a munkahelyre. Az asszonyok minden nap fejkosárban hozták az ételt a szállásra.." A foglyok munkája az volt, hogy 20 Ion hosszíi sáncot kellett kiásniuk. Örök helyett kutyák vigyáztak az emberre, nem volt szabad senkinek megállnia, mert akkor egyszerre rárontottak a vérebek. A szálláson a higiéniára cseppet sem ügyeltek. Embertelen körülmények között, vizes szalmán aludtak. ,^Ahová nyúltam, ott mindenhol tetű volt. Voltunk vagy tízen egy szobában, ha hoztak enni jó volt, ha nem, nem." A tetvek, a siralmas életkörülmények táptalajai voltak számos fertőző betegségnek. A túlélő itt kiütéses tífusz kapott, ami magas lázzal, és nagy sebekkel jár együtt. A betegséget gyógyítani gyógyszerek és orvos hiányában nem lehetett, ehelyett folyamatosan fertőtlenítettek, ami a fertőzöttek ruháinak elégetéséből állt. Az egészségeseket kiválogatták, és átszállították egy „biztonságosabb" helyre. A betegek, 7-8-an magukra maradtak. A lakosság természetesen továbbra is istápolta őket élelmiszerrel, ruhával, de közvetlen közelükbe ők sem mertek menni, attól félve, hogy elkapják a betegséget. Egészen 194-5. április 16-ig, húsvét napjáig Schattendorfban maradtak, azon a napon indult el egy celli társával hazafelé. Gyalog jöttek át a határon 41 fokos lázzal, teljesen kisebesedett testtel, a lábukat is alig tudták emelni. Sopronig jutottak el. Útközben, ahol cipőt, vagy ruhát találtak azt, felvették magukra. Sopron határában 2 fiatal orosz katonatiszt elfogta őket, majd betoloncolták őket a sportpályára, ahol már 2000 ember volt összezsúfolva. Másnap indították őket Székesfehérvárra: betegen, gyalog. Az utat 2 nap alatt tették meg. Első éjyel Beledben aludtak, ahol a celli fogolytársa belehalt a kimerültségbe és a lázba. 89
