Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

2. szám - Majdan János: A celldömölki vasútállomás vonzáskörzete 1895-ben

magolva a bécsi fogyasztókhoz küldtek (600 q). A másik állomáson berakodott állati termék a gyapjú volt, melyet a legegyszerűbb módon tisztítottak: nyírás előtt a juhok hátán mosták. Ezt az első tisztítási fázist sok vásárló nem is tekintette előkészületnek, s gyakorta igaz is volt a megállapításuk. Jól és hatékonyan tisztítani a levágott gyapjút lehetett, de ilyenféle előkészítő munka a térségben nem folyt. A gyapjút ettől függetlenül megvették a vándorló begyűjtők, de jóval kevesebbet fizettek érte, mint a tényleges tiszta áruért. A megindult szerkezetváltást a gazdák így nem tudták teljesen a saját hasznukra fordítani. A fentiek ellenére a Bécsbe útnak indított 600 mázsa nagy mennyiséget jelentett, s a merinói és az electoral negretti fajták kizárólagossága mutatja, hogy a fajtaváltás még a kisgazdaságokban is lejátszódott. Ipari termékekből a helyi téglagyár adott fel évente mintegy 15 000 q súlyú építőanyagot. A négy kemencével rendelkező üzem kőszenet használt a működéséhez, s a téglákat a környékbeli állomásokra küldte, az éppen ott folyó kivitelezések részére. A vasútállomás közvetlen szomszédságában működött Pick Henrik fafűrészelő telepe, amelyhez iparvágányt is vezettek, s így a gépek mellől közvetlenül vagonokba rakták az épületfát, az asztalos munkák termékeit. Az 1500 q árut kizárólag a nagy szombathelyi építkezésekhez szállították el a szerelvények. Az állomás legnagyobb súlyú forgalmát a Ság hegyen nyílott kőbánya termékei adták, melyekből zúzott bazaltkő formában 20 000 q került vasúti elszállításra az egész ország területére. Az érkezett cikkek száma összesen hét volt, melyek közül a legnagyobb tételt a téglagyár számára (12 000 mázsát) a közeli Ajkáról és távoli Ostrauból hozatták. A Devecserből és Csákányból, valamint a Szombathely-Pinkafő közötti helyiérdekű vasiit állomásairól frissen vágott fa érkezett, melyet a már említett fűrészüzemben dolgoztak fel. Ugyancsak érkezett fa a Dráva melletti Kotor-Alsódombrau és Komárom-Új szőny állomásairól, ahol a vasút melletti kikötőkből deszkát, fűrészárut hoztak Kis-Czellbe az asztalos munkák alapanyagaként. Ebből a 2100 q faáruból készült a már említett és Szombathelyre feladott másfél ezer mázsás feldolgozott fa. Hasonló nagyságrendben (2000 q) érkezett tűzifa Ajkáról, Ostfi-Asszonyfáról, Devecserből, YárosLődről és Tófejről. A feldolgozott árucikkek közül a 10 000 q liszt Győrből és Pápáról fuvarozta ide a vasút, melyet a helyi kiskereskedők adták el. A település polgárosodását mutatja a Gráeból és Liesingből érkezett 2200 hl sör, és az 1000 hl győri és simmeringi feladású szesz. A környék fogyasztói számára hoztak Máramaros-Szigetről sót (3600 q), melyet a kiskereskedői hálózaton keresztül értékesítették. A vasúton fuvarozott cikkek mellett a forrás fontosnak tartja megjegyezni, hogy „Kis-Czell fűszerárura, vasedényre és szövetárukra képezi a vidék bevásárlási központja." A helyi üzletek mellett a heti vásárokon megfordult vevők vitték haza a felsorolt fogyasztási cikkeket, s növelték ezzel is a település vonzáskörzetét. Az áruforgalmi fonás természetesen nem adja meg a személyforgalom adatait. Az állomás jelentőségét azonban a személyforgalom nélkül nehéz megítélni, ezért célszerű egy másik forrást használni a pontos kép kialakítá63