Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

4. szám - ADATTÁR - Kosztolánczy Tibor: A szombathelyi levente lőtér története

keresztül dobálták ki a leventepuskákat és a lőszeres dobozokat. Hamarosan azonban iszkolnunk kellett, mert a padlásajtóban megjelent a tiszt, s nagy kiabálás közepette lezavart bennünket a padlásról. Annyi eszünk azért volt, hogy kifelé futva a megígért jutalmat magunkhoz vegyük. Én is gyorsan a zsebembe tettem két doboz leventetöltényt, egy marék háborús kitüntetést, néhány levente sapkajelvényt (az akkori gyermekek ezeket tartották értéknek), majd kiérve az utcára az akkor már megpakolt szekérről gyorsan leemeltem egy nagy, szőnél megtömött medicinlabdát, s rohantam haza. A munkám jutalmát, ha kissé körülményesen is, de megkaptam, ugyanis a labda bőréből cipész nagybátyám kitűnő bakancsot készített nekem. A lőszer egy része pedig itt van előttem. S az emberi agy különleges képzettársítása révén rögtön felvillant bennem egy másik levente emlék, a lőtér. Nagy füves térség képe jelent meg előttem és egy magas, mesterséges domb, amelynek tetejére felmászva elláttam egészen a Császtónak nevezett erdőig. De tulajdonképpen kik voltak azok a leventék, akiknek tulajdona a vesztes háború után a győzteseké lett és akiknek a lőteréről olyan messzire elláttam gyermekként? Ezt próbálom összefoglalni a következő részben. II. A LEVENTEINTÉZMÉNY RÖVID TÖRTÉNETE a/ A kezdetektől a 2. világháború kitöréséig (1921-1939) Amennyire az egészséges sport természetes ma, annyira ismeretlen volt még százötven évvel ezelőtt. Néhány sportág - úgymint a vívás, a céllövészet, a lovaglás, a vadászat - kifejezetten a társadalom felső rétegeinek szórakozása volt. A 19. század végén az általános hadkötelezettségre épülő hadseregek viszont már megkövetelték a katonai előképzést, s ezt az egyesületi sportolással és az iskolai testneveléssel próbálták kielégíteni. E folyamatot erősítve állami fennhatóság alá helyezték a testnevelés és a sport ügyét, Magyarországon 1911-ben hozták létre központi szervét, az Országos Testnevelési Tanácsot, megfelelő pénzügyi alappal. Ezt az ígéretes kezdeményezést, amelynek gazdája a Vallás- és Közoktatási Minisztérium volt, megszakította az 1. világháború, a vesztett háború és a forradalom pedig megpecsételte sorsát. A Horthy-rendszer hatalomra kerülése után - a testnevelés nemzeti jelentőségének tudatában - több oldalról is kezdeményezték az iskolán kívüli ifjúság megszervezését. Néhány vármegyei testület már 1920-ban foglalkozott az ifjúsági testnevelés megindításával, de más szervezetek, többek között a Turul, az Ébredő Magyarok Egyesülete, de főleg a Magyar Véderő Egyesület (MOVE) - „Indíts, mozgass!" jelszóval - is igyekezett az ifjúságot sportolásra bírni. Futball- és teniszpályákat, lőtereket létesítettek, elkezdték a vitorlázó repülés oktatását. Hamarosan az állami szerveknek is lépniük kellett. Újjáalakult az Országos Testnevelési Tanács, ezen belül a III. szakosztály intézte az iskolán kívüli testnevelés ügyét. Tekintettel arra, hogy a trianoni békeszerződés szigorú tiltó rendelkezései miatt a katonai előképzést nyíltan nem lehetett vállalni, az érdekelt szervek ligy döntöttek, hogy a testnevelést és a rejtett módon 64