Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

4. szám - ADATTÁR - Varga Nóra: Mozaikok a sernevelés történetéből Szombathelyen, a 18-19. században

(1828),

12

° aztán a püspöki sörházat (1833),

121 majd elkészülte után a hercegit bérelte (1842-1846)

122 A 18. század végén a városba költözött a korábban Körmenden serfőzőként dolgozó Grim Hilarius.

123 A szerződések nyelvén kívül a mesterek neve is arra utal, hogy többségük német anyanyelvű lehetett. Ezt biztosan a Szalónakon született Ring Antalról,

124 Czwölfer Mihályról, és az 1828-as összeírásból Andresz Leopoldról tudjuk.

125 1820-ban a német Salgau városa a szombathelyi Müller András serfőzőlegény haláláról adott hírt.

126 A szőkeföldi serház bérlői közül Kikoker József, Grünwald Ignác

127 és Pick Bernát nevét

128 ismerjük. A SZOMBATHELYI ITALMÉRÉSI GYAKORLAT 1848 ÉS 1888 KÖZÖTT „az egyik cseberből a másik vederbe"

1

*® Az 1860-as évek végén, tekintve, hogy „általánossá kezd lenni a sör élvezete minálunk" 1S0 a Vasmegyei Lapok szinte kampányba kezdett. Serfőzdék létesítésére, komló termesztésére

131 szólította fel az olvasóközönséget, mondván, hogy „...sör csak sör; abból nagy fényűzést nem lehet csinálni... az új iparág valódi aianybánya.. . "

132 A Látogatók Lapja című újságban a várost bemutató Éhen Gyula 1890-ben szintén úgy találta, hogy Szombathelyt kedvező fekvése, forgalmi viszonyai, a megye óriási fogyasztása, az itt termő és sörgyárak által vásárolt kiváló árpa sör- és cukorgyárak felállítására predesztinálta.

133 A 19. század második felére a városban található két főzde már sem mennyiség, sem minőség tekintetében sem volt képes kielégíteni az urbanizálódó város megugró népességének, és az átutazóknak sör iránti igényét. 1867-ben a Vasmegyei Lapok i'y"ságírója „a nemzet-gazdászatot szabadelvű irányban képviselvén"

1

** a regálék árnyoldalait ecsetelte. Vázolta és nehezményezte, hogy a tulajdonképpeni városban, Operíntben és Szentmártonban mindennemű szeszesital kimérési jog kizárólag a püspököt illeti, és a város birtokában levő városházi vendéglő bérlőjének szeszesitalt csak a püspöki vendéglőstől és serfőzőtől lehet vásárolnia; a szőkeföldi vendéglőben pedig ezek a jogok herceg Batthyány Fülöpöt illetik. „... ezekből látszik, hogy az említett monopólium nyakainkat vasgyürükint köröskörül szorítja, s mig némely más városi ember a neki kellemetlen helyből egy házzal odább állhat, mi csupán »az egyik csöbörből a másik vederbe eshetünk!«'

1

''

135 A helyzetet súlyosbító körülményként hangsúlyozta, hogy mindkét sörfőzde egy kézbe került. Az ügyes bérlő, Horváth János, aki malomiparral, mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és dongafakészítéssel is foglalkozott, egyik főzdében sem főzetett sert, hanem ha a sajátja nem volt elég, távolabbi vidékről hozatta az italt. Az övé volt még a Rókalyuk, a Jégpince és a Jégverem nevű vendéglő is.

130 Sergyárak a szombathelyi „serpiacon" A főzdékben tehát körülbelül 30 esztendőn át neveltek sert. A püspöki sörházban 1871-ig malátát készítettek, majd sörraktárul szolgált. Az épületben a vendéglőt folyamatosan üzemeltették.

137 50