Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

1. szám - Kuntár Lajos: Helytörténeti irodalmunkat gazdagítja Hegedűs Ferenc hagyatéka. - Megemlékezés a szülőföld írójáról születésének centenáriuma alkalmából -

tárgyilagosan, ha kellett kritikusan, beszámolt róluk. Hallatta szavát, a véleményének nyilvánosságot is adva, a Társaságon belül az idősek és a fiatalok között keletkezett ellentétben. Mivel az írásaiban a fiatal alkotók pártjára állt - sajnálatára - megromlott a kapcsolata Székely Lászlóval és Fábián Gyulával. A helyi sajtóban bőven tükröződő vitát a Kultúregyesület vezetősége azzal zárta le, hogy igazat adott a fiataloknak, s az 1932. március 8-án megtartott közgyűlés után működő, a Faludi Társaságot irányító új vezetőség törekvéseit támogatta. Ebben a vezetőségben Bárdosi Németh János volt az elnök, dr. Pável Ágoston az alelnök és Hegedűs Ferenc a titkár. A tetterős vezetőség hivatalos programmá tette a könyvkiadó és a folyóirat létesítésének tervét. Megvalósítani azonban csak késve és részben tudta, hiszen könyvkiadót nem sikerült alapítania; s a folyóiratuk közül majdnem kétéves késéssel került az olvasókhoz 1933 márciusában a „Folia Sabariensia" - 1934 februárjában már „Vasi Szemle" néven -, az „írott Kő"-t is csak 1936. január 1. idő megjelöléssel 1935 karácsonyi ajándékaként sikerült elindítania. Az előzőt dr. Pável Ágoston, az utóbbit pedig Bárdosi Németh János neve fémjelezte. Hegedűs Ferenc mindkét íróval jó kapcsolatot tartott, így 1936-tól a saját újságján kívül e két folyóiratban is jelentethette meg írásait, főleg könyvkritikákat. Élt is a lehetőséggel, de mélyítette a jogtudományi ismereteit is, és hogy a befejezéshez szükséges nyugodtabb a körülményeket biztosíthassa, 1939 decemberében munkahelyet változtatott: tisztviselő lett Szombathely polgármesteri hivatalában. Hegedűs Ferenccel a kapcsolatom 1935-ben kezdődött, amikor Vakarcs Kálmán volt gimnáziumi tanáromtól átvettem a „Vasvármegye" szentgotthárdi tudósítását. Már az első találkozásunkkor szimpatizáltunk egymással, így az ismeretségünk, amely később barátsággá mélyült, mester és tanítványa viszonyt öltött. Ugyanis kezdettől kezdve élveztem a segítőkészségét a témaválasztásaimban, írásaim minőségének javításában. Különösképpen hathatós volt a segítsége 1936-tól, amikor a lap budapesti tudósítójaként változatos tárgyú és terjedelmű írások készítésére nyílt lehetőségem. A Vas megyéből elszármazottak akkor is nagy számban éltek a fővárosban, hírességek is bőven akadtak közöttük és a lapunkat minden velük történt esemény érdekelte. A vasi országgyűlési képviselők előre szokták jelezni a felszólalásukat, szívesen vették a hosszabb tudósításokat - ami nekem is kedvezett, hiszen sordíjban részesültem -, így gyakori látogatója voltam a Parlamentnek. Hegedűs Ferenc a szerkesztői minőségében kényszerített az események valós és tömör megfogalmazására, külön a lelkemre kötötte: mindig csak az igazat írjam, óvjam magam a túlzásoktól, mások megbántásától. Még ma is hallom a dorgáló szavait, amelyekkel elítélte a szentgotthárdi villanyügyben írt röpiratomat, benne báró Wieser Kurt kaszagyári tulajdonosról írt soraimat, amelyek miatt 1937-ben sajtópert akasztottak a nyakamba. A budapesti éveim alatt a Magyar Távirati Iroda vidéki osztályán keresztül voltam közvetlen telefonkapcsolatban a szerkesztőséggel este 8 és 9 óra között. Az anyagom leadása mellett ilyenkor kaptam utasításokat és észrevé33