Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

1. szám - Kuntár Lajos: Helytörténeti irodalmunkat gazdagítja Hegedűs Ferenc hagyatéka. - Megemlékezés a szülőföld írójáról születésének centenáriuma alkalmából -

teleket a tevékenységemet illetően. Megszívleltem azokat, különösen, ha Hegedűstől kaptam, mert az ő kritikái, javaslatai mindig a javamat szolgálták, segítő szándékúak voltak. A fővárosból is elég gyakran jártam haza, s ilyenkor, amikor csak tehettem, felkerestem a munkahelyén vagy a lakásán, mert a vele való beszélgetés amellett, hogy javamat szolgálta, élményt is jelentett számomra. Ilyen körülmények között természetesen nem örültem a mesteremnek a munkámhoz nyújtott támogatása megszűnésének, annak ellenére sem, hogy erre az 1937 őszétől kezdődő katonai szolgálataim miatt gyakran szünetelt a tudósítói tevékenységem, ami aztán 1942 tavaszán, amikor a magyar királyi 2. honvéd hadsereg haditudósítójaként a frontra kerültem, véglegesen be is fejeződött. A Don-kanyarból hazatértem után Budapesten újságírói beosztásban folytatódott a katonai szolgálatom. A főváros katonai kiürítése után 1944 decemberében sodort a háború a szülőföldemre. Hazakerülésem idejére az egész országból ide menekülők annyira telítették a várost, hogy a katonáknak is csak igen nehezen jutott hajlék. Az első éjszakámat én is a Palace Szálló kávéházában töltöttem, sok katona és civil „hajléktalan" társaságában. Mikor a városparancsnokságon közölték, hogy nem ígérhetik számomra az elhelyezést, első utam a polgármesteri hivatalba vezetett, ahol Hegedűs Ferenc baráti segítségével rövidesen megtaláltuk a problémám megoldását: a „Vasvármegye" kiadóhivatalának egyik munkatársa a családi házukban felajánlott egy szobát, amit eddig a fűtetlensége miatt nem foglaltak le a hatóságok. A háború befejezése után 1946 tavaszától lettem újra állandó lakója Szombathelynek: a szociáldemokrata párt újságjához, az „Új Vasvármegyé"-hez kerültem. Bár a városházával nem én tartottam a kapcsolatot, adódtak alkalmak a volt mesteremmel történő találkozásokra, de én, mivel a rendőrség 1945. szeptember 9-én történt letartóztatásom után, 30 napra csak ideiglenesen helyezett szabadlábra; és mivel az Újságírók Szövetsége felvételéhez kért erkölcsi bizonyítványom hivatalosan igazolta, hogy a politikai nyilvántartásban szerepelek, óvatossá váltam a kapcsolattartásban. Még a barátokkal is ritkán érintkeztem, így Hegedűs Ferenc városi jegyzővel is, aki egy alkalommal elpanaszolta, hogy a polgármesteri székből eltávolított dr. Mészáros Hugó utódja, Németh István, akivel, mint régi nyomdásszal mindig jó volt a viszonya, tartózkodóan viselkedik vele szemben. Közismertek a háborút követő években elkezdődő vizsgálódások, az emberek múltjának számonkérése. A munkahelyeken önéletrajzokat kértek és űrlapokat töltettek ki. Hegedűs Ferenc úgy érezte, hogy a múltjában nincs semmi takargatni valója, ezért az önéletrajzába és a személyi lapjába saját kezűleg írta be, hogy tagja volt a Keresztény Ligának, valamint a Magyar Közösségnek. Szombathely város jegyzője nem tudhatta, hogy Rákosiék ezt a két közösséget is felhasználják a vélt ellenségeik megsemmisítésére, csak sejtette a polgármester magatartásából, hogy a kommunistáknak ő sem tetszik. A „Szabad Nép" 1947. január 5-én 34