Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - ADATTÁR - Salamon Nándor: Szombathelyi pillanatkép Szentimrei Jenő múlt századi emlékírásában

SALAMOiV IVÁIVWOK SZOMBATHELYI PILLANATKÉP SZENTIMREI JENŐ MÚLT SZÁZADI EMLÉKÍRÁSÁBAN Hosszú hányódás után, harminc esztendeje jelent meg e könyv, amelyet most emeltünk le a könyvespolcról. Nem a leporolás szándéka miatt lapoztunk a maga idejében Erdélyben „nem mindennapi irodalmi esemény"-ként üdvözölt „önéletrajzi regénybe." Az 1970-es évek eleje ugyan az „újabb illúziók" kora volt a Királyhágón túli magyar irodalmi életben, de ez sem segítette szélesebb olvasótáborhoz a „határon innen" Szentimrei Jenő munkáját. Legfeljebb néhány, erdélyi kiadványokra vadászó „ínyenc" kezébe jutott a kiadói csereegyezmény keretében kinyomtatott példányokból. Az ismételt olvasgatás célja hát nem egyéb, minthogy a betíík rengetegéből kiemeljünk néhány, a vasi hely- és irodalomtörténethez kapcsolódó részletet. AZ ÍRÓ Szentimrei Jenő (1891-1959) sokágú, termékeny pályája rövid foglalatát közlik a hazai életrajzi lexikonok, hivatkoznak rá a múlt századi erdélyi irodalommal foglalkozó tanulmány gyűjtemények.

1 Szemérmesen emlegetik, hogy apja csendőrtiszt volt, maga katonaiskolát végzett, de már nem kap hangsúlyt, hogy tanulmányait a soproni honvéd főreálban, majd a Ludovikán teljesítette. Utóbbi helyen éppen Stromfeld Aurél tanítványa volt. Még „Kovács kapitányként" sebesült meg az 1. világháborúban, de mint Mikó Imre írja, „a forradalmak küszöbén már négy kötettel a tarsolyában és Ady Endre elvbarátjaként jelentkezik"

2, - írói álnevét használva. Irodalmi ambícióit minden műfajban próbára tette, de fő hivatását, a redakciókban találta meg. Némi öniróniával emlegette: fásokból költő lett, belőlem újságíró."

3 Inspirációt soproni, tollat forgató irodalomtanárától kapott, de ösztönzőleg hatottak rá a családi hagyományok is. Jelesül a Petőfivel levelező, őt Erdélybe invitáló nagybácsi, Medgyes Lajos élénken élő emléke, írt regényt Kölcsey Ferencről, alapított lapot Új Erdély címmel. Ott találjuk az Erdélyi Szépmíves Céh kezdeményezői között és a marosvécsi találkozókon. A Trianon utáni évtizedekben a munkás- és parasztművelődés lelkes mozgatója. A Napkelet szerkesztőjeként támogatta „az izmos, tehetséges fiatalokat". Egyebek mellett Brassai Berlinből küldött levélbeszámolóit közölte. 1943-ban éles hangon kikelt „Ne hagyjátok az iskolát" című írásában a nagyenyedi református kollégium román bezárása ellen.* 70