Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - ADATTÁR - Ács László: Mesél a matricula. - Rábagyarmat anyakönyvei, 1750-1930 -

ÁCS LÁSZLÓ MESÉL A MATRICULA - RÁBAGYARMAT ANYAKÖNYVEI, 1750-1920 Régi anyakönyvek gyakran nehezen olvasható lapjait forgatva úgy tűnik, hogy száraz adatok tömegét ugyan szolgáltatják ezek a lapok, de a köznapi embernek csak tömény unalmat jelenthetnek. Pedig ha a sorok mögé nézünk, a régi élet számtalan eseménye, érdekessége, szokása, a mindennapok valósága tárul fel előttünk. Az anyakönyveket régen a plébániákon írták. A legtöbb helyen a 18. századtól találhatók meg, amikor a török kiverése, majd a Rákóczi-szabadságharc után végre elkövetkezett az évszázadok óta vágyva vágyott béke. Helyreállt a közigazgatás rendje, és a két évszázadon keresztül tartó katolikus-protestáns küzdelmek is elcsendesedtek, s ha a protestánsok hátrányos helyzete nem is szűnt meg, a szabad vallásgyakorlás számukra is lehetővé vált. Hoszszabb-rövidebb idő után helyreállították a templomokat és lassan mindenütt működni kezdtek a plébániák. Gyarmatnak

1 a 17. századtól általában protestáns lelkészei voltak, majd - úgy tűnik, a szentgotthárdi csata idején - a templom illetve a parókia is romossá vált, és a század végéig nincs nyoma semmilyen működő lelkészségnek. 1698-tól a romos templom és parókia a katolikus egyház tulajdonába került, a falu népének katolikussá válása azonban még évtizedekig eltartott. így érthető, hogy - miután az épületeket többé-kevésbé helyreállították — a plébánia csak az 1740-es évek végén kezdte meg működését.

2 Az anyakönyvek vezetése 1750ben kezdődött meg, először csak a születéseket jegyezték be, 1755-től a házasságokat, 1778-tól a temetéseket. Ettől kezdve az anyakönyvek folyamatosak és hiánytalanok.

3 1836-ig latin nyelvűek. Ekkor az 1836. évi 3. törvénycikkely 4. paragrafusa a következőképpen rendelkezett: ,^Azon a helyen, ahol a gyülekezetben magyar nyelven mondanak szentbeszédet, az anyakönyvek is magyarul írassanak. "* Ez az állapot 1851-ig állt fenn. Ekkor azonban püspöki rendeletre május végétől ismét a latin vette át a szerepet, 5 míg végül 1877. április l-jétől immár véglegesen magyar nyelvűek lettek a bejegyzések. Az 1894. évi 33. törvénycikk 1. paragrafusa alapvető változást hozott: „A születések, házasságok és halálesetek közhitelű nyilvántartására és tanúsítására kizárólag a jelen törvény értelmében arra hivatott közegek által vezetett állami anyakönyvek szolgálnak."

6 Az egyházi anyakönyvek ugyan továbbra is megmaradtak, de ettől kezdve nem tekintették közokiratnak őket. Mi ezúttal 1750-től 1920-ig kísérjük figyelemmel az anyakönyvi bejegyzéseket, és igyekszünk feltárni azokat az adatokat, amelyekből a község törté35