Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - ADATTÁR - Ács László: Mesél a matricula. - Rábagyarmat anyakönyvei, 1750-1930 -

netére és népszokásaira következtethetünk. Ez idő alatt a lakosság létszáma az 1785. évi népszámláláskor összeírt 565 főről 1107-re nőtt,

7 ami érdekes összevetéseket is lehetővé tesz. SZÜLETÉS Eleinte a gyermek születési idejét, nevét, a szülők és a keresztszülők nevét írták be, majd a 18. század vége felé az „illegitim" (törvénytelen) születésűeket. Mindenki jobbágy - katolikus és magyar - volt a faluban, alig néhány vend és német név található. Évtizedeken keresztül csak a „ludi magister" (iskolamester), a „textor" (takács) és az uraság megbízottja esetében jelezték külön a más társadalmi helyzetű személyeket, akik csak néhányan voltak. Utóbbiak mindig német nevűek - HoíTer, Pöhli, Nauhauser - és osztrák nemzetiségűek. 1837-től, amikor bevezették a magyar nyelvű anyakönyvezést, a polgári sorsa rovatban eleinte a nemtelen kifejezést használták, majd 1838-tól a. jobbágy és a zsölléi' az általános, de mellettük a kanászt, a helység csordását, a gyepi mestert, az oskolamestert és a szolgálót is megkülönböztették. A néhány új polgár - Sárközi, Hódosi - cigányt jelent, ezek a nevek később eltűntek. Az 1848-as társadalmi átalakulás nyomán - augusztus végétől - a jobbágy és zsellér helyére a honpolgár került, az előbb említett kivételes esetek - helység kanásza, kalamászégető - azonban maradnak. 1849. március végétől földműves és zsellér, majd 1851-től latinra váltva az agricola, később a colonus, 1877-től újra a földművest, éveken keresztül érdekes módon a.földészt, de az iparosoknál a foglalkozást írták be. Ezekből feltérképezhető az iparosok köre: asztalos, cipész, szabó, gyepmester, cseléd, kanász, molnár, pintér, bognár, csizmadia, gerencsér, vendéglős. Van egy különös foglalkozás is, amit nehéz ebben a közegben elhelyezni. 1859. június 15-én egy Kis István nevű személynek - felesége Peirhli Jozefa - született gyermeke. Foglalkozása orcularíus volt, ami szószerinti fordításban ékszerdoboz-készítőt jelent. Sem ők, sem a keresztszülők nem gyarmatiak, tehát ideiglenesen tartózkodtak itt. Mit kereshetett Gyarmaton egy ékszerész? Talán a templom - az oltár - részére készíthetett valamit? A születések száma eleinte 20 körül mozgott, a 18. század végétől évtizedeken keresztül 30, a népességnövekedés ellenére, majd a 19. század 80-as éveitől 40. Ezt a fokozatos emelkedést az 1. világháború törte meg. Míg 1912-ben 43, 1913-ban 45 és még 1914-ben is 39, addig 1915-ben 15, 1916-ban 17, 1918-ban 14. A háború befejeztével újra helyre állt a természetes folyamat, 1920-ban 36 gyerek született. Arra nem találtam magyarázatot, mi lehet az oka annak, hogy a 18. században októbertől márciusig kb. kétszer annyi gyerek született, mint a tavaszi-nyári hónapokban. Ez a különbség a 19. században egyharmadra csökkent, a 19. század vége felé pedig a különbség teljesen megszűnt. Ebben a másfél században a falu népének élete, életmódja, szokásai egyáltalán nem 36