Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)
3. szám - Katona Attila: „Mulandó az csupán, ami földi." - Száz év múltán a Vas megyei Kossuth centenáriumról -
A megyében tartott centenáriumi rendezvényekre a rutin, a hétköznapiság nyomta rá a bélyegét. A múlandóság vágya, az eszmeiség és a maradandóság hiánya. E mögött nemcsak a megye nemzetiségi összetétele, az irányító dzsentri politikai elit és legjelentősebb ellenzéke, a néppárt politikai értékvilága húzódott meg, hanem az intelligencia - ügyvédek, újságírók - korlátozott befolyása is. A rendezvények - miként a korábbi márciusok is - elszigetelt lokális akciók maradtak, amit csak az időpontok és a szimbólumok kapcsoltak össze. Ennél szorosabb kontaktusra senki sem vállalkozott. Ami a megyei Kossuth-kultusz haloványságával magyarázható. (Ma még csak töredékeiben ismerjük a 48-as megyei hagyományok dualista kori recepcióját. 108 ) Az azonban vitán felül áll, hogy a centenáriumi rendezvények nem süllyedtek le a pártpolitika szintjére, ezért méltóságteljesek maradtak. Igaz, a liberálisoknak nem akadt komoly ellenlábasuk, mert gyenge hadállással rendelkezett a vármegyében a függetlenségi párt, elsősorban a celli és a körmendi járásban. A Katolikus Néppárt pedig egyszerűen „lapított", tartózkodott. Lapjuk a Szombathelyi Újság alig szólt az ünnepről. Elsősorban a korban megjelent kiadványokat ajánlotta az olvasók figyelmébe, és a szombathelyi előkészületekről tudósított, azon túl nem vett részt a mozgósításban. Másra helyezte a hangsúlyt: „Szomorú jelensége a mai közéletnek, hogy a legéletbevágóbb nemzeti ügyek iránt semmiféle érdeklődés nem viseltetik. ...A néppárt kell nékünk szakszerű munka." - írták. 109 (Természetesen sokat változott a helyzet egy évtized alatt is. 110 ) Szerintünk e bonyolult viszonnyal magyarázható, hogy a központi rendezvényen Kossuth jobbágyfelszabadító „tette" elsikkadt. Darázsfészeknek számított az agrárügy a századfordulón, nemcsak azért, meil a néppárt ezt kardinális tétellé tette, hanem azért, mert maga a kormánypárt is megosztott volt ez ügyben. 111 A hallgatás hatásosabb gyógyszernek bizonyult. Az is jól érzékelhető, hogy a centenáriumon elsősorban, vagy mindenek előtt a modern magyar állam és nemzet (egyik) megteremtőjét éltették. S volt valami paradox abban, hogy a társadalom által szervezett rendezvényekről épp a hivatalos állam maradt távol. De ez csak látszat volt, épp ebben a korszakban - még magyarhonban is egyre szorosabb kapcsolat épült ki a társadalom és az állam között. Elválaszthatatlanok lettek. Az állam, a társadalom és a nemzet szorosabb kötődését mutatta az európai trend is. Az alattvalói hűség, az együttműködés és az engedelmesség kialakításában az új tradíciók megteremtésének kiemelkedő szerep jutott. A problémát az jelentette, hogy 48 tradíciója - bár a magyarokat szorosabbra vonta - de megosztotta a Kárpát-medence népeit. Először fordult elő, hogy elsősorban azért fordultak egymással szembe a térség népei, mert más nyelvet használtak. A harsány ünneplés csak rontott volna az eddigi viszonyon. Ezért gondolta úgy a kormányzat, hogy a nemzeti érzés túlburjánzása veszélyes, és elősegíti a nemzetiségi törekvések kiterebélyesedését. 112 így nagyobb nyomaték helyeződött - a civilek által éltetett - állam önünneplésére. (Hogy ez kevésbé érezhető, annak az az oka, hogy gondolkodásunkat túlságosan dominálja az állam kontra civil 18
