Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - Katona Attila: „Mulandó az csupán, ami földi." - Száz év múltán a Vas megyei Kossuth centenáriumról -

honvédség dicsőségének géniusza, a hontalan száműzött Kossuth Lajos neve visszhangzik e széles hazában mindenütt, ahol magyarok és hazafiak laknak, az ő neve visszhangra fog találni a késő nemzedékekben mindenkor s a jövendő századok magyarjainak az ő dicső példájából fogják megtanulni, hogyan kell a hazát szeretni, a hazát szolgálni, a hazáért áldozatot hozni"

100 A beszéd mellőzött minden közvetlen aktualitást, és - egykori - helyi eseményekre történő utalást. Világos volt az elhatárolódás a rendi világtól, a hangsúly a diszkontinuitásra - „az ébredő nemzetre" - és az elért eredményekre helyeződött. Kevés szó esett a 49 után történtekről, az emigráns Kossuthról, a függetlenségi nyilatkozatról pedig egyszerűen hallgatott. (A másik két szónok is így tett). Kossuth halála után a sajtó világosabban írt arról, hogy a nemzet és Kossuth útjai szétváltak, most csak a sokat sejtető hallgatás maradt.

101 A vidékiek közül csupán Szemző Sándor ügyvéd mondandójára célszerű utalni, mivel radikális népbarát értékelése pregnánsnak tűnt. Tartalmában is kiemelkedett a korabeli szónoki panel-tengerből. Kossuth Lajos nagy tette szerinte, hogy hirdette: az alkotmányon kívülálló tömeget is igénybe kell venni az alkotmányos kérdések eldöntésénél. „A harc többé nem 80000 kiváltságos lény monopóliuma!... Nemcsak szolga a nép! Közteherviselést!... Minden magyar szabad! Követelte az önálló gazdasági berendezkedést és az önálló nemzeti hadsereget! ... Szolgát akai'tak nevelni abból, aki szabadnak született."

102 Nyilván a kormányzati-elit magatartását bírálta akkor, amikor arról szólt, hogy „azt akarták tagadjuk meg múltunkat, vérünket, áruljuk el jövőnket."

103 Kossuth Lajos „megmozdította a szabad nemzetek élő lelkiismeretét, de a nemzet csak igeieteket kapott, segítséget nem. ...A magyar nemzet ez alatt tűrt, vérzett, szenvedett, de nem hízelgett, nem hódolt meg, nem alázkodott meg soha."

10

* A konvergencia jegyében a szónoklat végén éltette a kibékülést, a királyt, amely „együtt haladt vele, mindnyájunk közös ideálja, a magyar nemzeti állam kiépülése felé."

105 Kétségtelen, hogy ebben a beszédben számtalan olyan elem is felbukkant, amelynek erős áthallása volt, pl. a nemzeti iparvédelem politikája, a hadsereg ügye, ami másoknál terítékre sem került. Valószínű nagy és talán megosztó hatást válthatott ki. A sajtó megjegyzése nehezen kódolható: „aminek külső hatása, hogy nem nyilatkozott meg élénkebben a beszédforma külsőségeinek tulajdonítható."

106 Hogy az emlékbeszédeknél hiányérzete támadt a sajtónak, az természetes. Miként az is, hogy utólag ügyes publicisztikai fordulattal nyomatékosította a nap lényegét: „de azt a Kossuth Lajost, ki a modern államot kiépíteni megkezdte, vajmi kevesen ünneplik ma, azt a Kossuth Lajost, aki a társadalmi válaszfalakat ledöntötte, aki csak a liberális Magyarországot tudta a végveszélytől megmentettnek elképzelni, aki a szabadságot mindenek fölé helyezte, csak elmosódott körvonalakban látja a mai kor."

107 Azaz a társadalmipolitikai problémák kezelésére és megoldására továbbra is a polgári liberális állam a leghatékonyabb módszer. 17