Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

2. szám - ADATTÁR - Melega Miklós: Fejezetek a Szombathelyi Légszeszvilágitási Társulat történetéből. II. rész

zések kiváltására és a gáztermelés további fokozása érdekében két ötös és egy hármas retortakályhát építettek. A korszerűbb, W. Bäcker szabadalma szerint készült un. „félgenerátor rendszerű" új típusú kályha előnye az volt, hogy „ a légszesz termelés vele fokoztatik, másrészről annak kezelése a lehető legegyszerűbb."

0 A 13 retortával már napi 1.300 m

3 gázt tudtak fejleszteni. 1891-ben létesítettek még egy gőzkazánt is, a következő évben pedig a MAV mozdonyszerelő csarnokába és új műhelyébe is gázvilágítást szereltek. Az 1891és 1893 között lezajlott fejlesztések összesen kb. 23.000 Ft-os költségét a Társulat saját erőből finanszírozta.

7 A beruházások az után sem álltak le, hogy a gázgyár a VEMR érdekkörébe került, hiszen az új részvényeseknek is érdekükben állt a vállalat nyereségességének fenntartása illetve növelése. Az új igazgatóság 1902-ben azzal kezdte tevékenységét, hogy szakértők bevonásával az összes épületet, gyári berendezést és a csővezetéket is átvizsgáltatta. Ezután kibővítették a szénraktárt, a műhely helyiséget és a lámpagyújtók őrszobáját. Kijavították a kerítést, csatornázták a gyártelepet. A város területén az elöregedett, illetve a csatorna és vízvezeték építés miatt megsérült csöveket kicserélték. E munkálatokkal közel 40.000 koronát (20.000 Ft-ot) invesztáltak a létesítményekbe. Emellett - felismeive, hogy a gázgyár műszaki létesítményei az elhasználódás miatt állandó javítást igényelnek - létrehoztak egy „karbantartási alapot", ahová évente befizették a nyereség bizonyos százalékát. A következő évek folyamán a kályhákat javíttatták ki, 1905-ben pedig egy teljesen új hétretortás kályha is készült. 1905 és 1908 között jelentősen meghosszabbították a csővezetéket, 13.600 koronáért.

8 A negyedik fejlesztési periódus 1910-ben indult, amikor a régi, kisebb kályhák helyett 2 darab hét retortásat építettek. A gyár ezután napi 2.500 m

3 gáz előállítására is képes volt a három darab hetes kályhával. 1911-ben felújították a gyár magas kéményét és átépítették a gépházat; új vezetékszakaszok is készültek. Az említett munkálatok összesen közel 20.000 koronát emésztettek fel. A gyárhoz ekkor egy 1.700 négyszögöles telek tartozott, melyből 1.060 m

2 volt beépítve földszintes épületekkel. A világháború kitörésének évében a gázgyár épületeit tatarozták és a két hetes retortakályhát javították ki, összesen 6.000 koronáért. Megkezdték egy gázszívó telep felépítését is, melynek gépeit és csöveit a háborús viszonyok miatt késve kapták meg, így a felszerelés 1915-re húzódott át. A világháború évei alatt nagyobb fejlesztésekre már nem kerülhetett sor, a szén és munkaerőhiány fokozódásával a gyár mxiködtetése egyre súlyosabb akadályokba ütközött. A vezetőség áldozatos munkájának, sok utánajárásának köszönhetően a háború végéig mégis sikerült - ha korlátozott mértékben is - fenntartani a szolgáltatást. (Más városokban, így a közeli Sopronban is, már jóval hosszabb idő óta szünetelt a gázellátás.) 1917-re a termelés annyira visszaesett, hogy a gázgyár már csak magáncélra tudott elegendő légszeszt biztosítani. Az év decemberétől ezért a közvilágításról a VEMR gondoskodott, 254 darab ideiglenes jelleggel felszerelt elektromos izzólámpával.

9 37