Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

2. szám - MŰHELY - Kalocsai Péter: „Itt csoda dolgok vannak" - Beszélgetés Pittmanné Mikó Ildikóval, a papírrégiségek gyűjtőjével -

Korábbi beszélgetéseinkből tudom, hogy néhány gondolat már egy jó ideje foglalkoztatja Önt. Megosztaná ezeket a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények olvasóközönségével? Két dolgot forgattam már hosszú hónapok óta a fejemben: 1. Valahol jelet hagyni Boltizár Endréről, írni róla, megörökíteni emlékét az utókornak - és jött ez a beszélgetés, ahol kitérhetek rá. 2. Mit tehetnék városunk szépítéséért? Nagy öröm és meglepetés volt számomra, amikor 2000 októberében felkértek a Szombathelyi Szépítő Egyesületben, melynek már régóta tagja vagyok, a szervezőtitkári feladatok ellátására, azóta is szívesen és lelkesen végzem ezirányú teendőimet. Kérem, pár mondatban mutassa be, hogy ki volt Boltizár Endre és milyen hatással volt Önre? A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ Kisfaludy utcai székházában 1969 tavaszán Műgyűjtő Klub alakult Szabó Ferenc vezetésével. Ott ismerkedtem meg Boltizár Endrével. Bejött az ajtón, egyenesen felém tartott és megkérdezte: „Hát maga kislány mit gyűjt?" „Én már nem vagyok kislány, már két gyermekem van, és órát gyűjtök'''' - feleltem. (A fiam 1972-ben született.) Ekkor már 5 faliórát tudhattunk férjemmel magunkénak és sok-sok könyvet. Bemutattam neki óragyiíjtő férjemet, és kölcsönösen meghívtuk egymást „óranézőbe". Először Bandi bácsi látogatott meg bennünket. Mi büszkén mutattuk óráinkat. Amikor az O óráit megpillantottuk földbe gyökerezett a lábunk az elénk táruló gyönyörű látványtól. Kedves szokása volt, ha vendégeket várt, felhúzta az összes óráját, hintáztak, csilingeltek, muzsikáltak és elkápráztatták a belépőt, s minket is alaposan. Boltizár Endréről annyit kell tudni, hogy 1901-ben született Temesrékáson. Apja a Batthyány aknái volt gazdatiszt, először Pozsonycsákányban, majd Pancsován. A család 1923-ban telepedett le Szombathelyen. Az anyai ág Vas megyéből származott. Boltizár Endre 1923-től nyugdíjazásáig városi tisztviselőként dolgozott. Ismerte a város lakóit, házait, történelmét. A két világháború között zálogházi becsüsként is tevékenykedett. Értett a porcelánokhoz, szőnyegekhez, nemesfémekhez, régi pénzekhez - párommal csodáltuk tudását és nagyon sokat tanultunk tőle. Férjemet ő vezette be az antik órák restaurálásának rejtelmeibe, nekem pedig nagyon sokat mesélt a régi Szombathelyről. Személyes barátság fűzte Vizmathy Gézához, Smidt Lajoshoz, Géfin Gyulához, Bárdosi Németh Jánoshoz és nagyapámhoz, Klein Artúrhoz. A közvetítésével ismerkedtünk meg Smidt Lajos bácsival és Éhen Gyula unokájával, Szilvi nénivel. A Smidt Múzeum átadása előtti hetekben Boltizár Endre és férjem segítettek az órakiállítás rendezésében. Az Éhen köteteink és ereklyéink Szilvi nénitől valók. Ekkor még nem gondoltuk, hogy húsz év múlva mi is a méltán neves egykori szombathelyi polgármesterről elnevezett városrészen fogunk családi házban lakni. 22