Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

2. szám - MŰHELY - Kalocsai Péter: „Itt csoda dolgok vannak" - Beszélgetés Pittmanné Mikó Ildikóval, a papírrégiségek gyűjtőjével -

Nekünk is sikerült egy kicsit „megfertőzni" Boltizár Bandi bácsit. Hatásunkra csináltatott néhány ex librist és elkezdte gyűjteni a dedikációkat. 85 évesen is megjelent a városban minden kiállításmegnyitón, minden klubnapon a numizmatikusoknál és aktív levelezést folytatott gyűjtőkkel, történészekkel, múzeulógusokkal. Mindig kutatott valamit. Nagyon szerette Szombathelyt. Ha megtudta, hogy lebontanak egy házat, odasietett és lefotózta. Én is ott voltam vele, amikor a Kossuth Lajos utcában a Dax mézeskalácsos házát lefényképezte. 1990-ben halt meg 88 éves korában, elméje az utolsó napig tiszta volt. Halálára készülve, gondoskodott kedves tárgyai sorsáról. Minden műtárgya sarkában egy kicsi cédulán, rövid leíráson, feltűntette annak korát, pontos adatait, s azt is, hogy kié lesz halála után. Az utolsó napig szeretett tárgyai között élt. Ez a cselekedete sok gyűjtőnek szolgálhat példaként. Hagyatékából mi egy szép órát őrzünk. Ma is gyűjteményünk egyik legkedvesebb darabja a ^ranz Geschnasz in K.Cell" feliratú óránk, amely a 19. század elejéről való. Szokatlan, hogy ekkor, egy olyan kistelepülésen, mint Kiscell, órás működjék. 20 évi barátság nem zárult le halálával, 10 év után is közöttünk van. Szinte naponta emlegetjük. A Boltizár családban az 1900-as évek elejétől semmit, egyetlenegy számlát, blokkot, levelet sem dobtak el. Ebből a 90 évből 67-et Szombathelyen éltek! A hagyatékban voltak újságok, levelek, igazolványok, bizonyítványok, menetrendek. Ezek mind a város történetéről tanúskodnak. Hónapokig szólni sem lehetett hozzám, amikor ezeket nekem ajándékozták. Korábbi gyűjteményeinket gazdagították. A teljes feltárását, rendezését nyugdíjas éveimre tervezem. Pi'óbálja meg bemutatni löviden a jelentősebb gyűjteményeit, azok legékesebb darabjait! Itt csoda dolgok vannak. Hol is kezdjem? Vannak anyagaink, amelyek egyegy személyhez kötődnek. Ilyenek az Éhen Gyula ereklyéink: közöttük a híres polgármester faragott botja; ügyvédi bélyegzője; fejléces borítékjai; eredeti könyvei, pl. az elfeledett dalok" című nagyon szép kiállítású kötete; Szombathely város képviselő-testületének 1932. február 4-ei közgyűlés jegyzőkönyvi kivonata, az iraton az emlékét megörökítő határozat olvasható. Smidt Lajoshoz kapcsolódóan is számos tárgyi emlékkel rendelkezünk, orvosi receptek, képeslapok, tábori postai levelezőlapok az orosz frontról. A szívemhez a legközelebb a képeslapjaim állnak. A következő tematikus egységekbe csoportosítottam őket: Szombathely, Vas megye, híres emberek sírjai, madonnák, órák, képzőművészeti reprodukciók, ember és könyv, könyvtárak, újévi „malacos" üdvözlőlapok, 1920 előtti történelmi Magyarország települései. Ez utóbbi inkább csereanyag. Nagy örömömre szolgált, hogy sok kutatónak lapjaim révén tudtam segíteni egyes épületek korhű felújításához, pl. az Apolló mozi helyének megállapításához stb. A Vas megyei szentképgyűjteményemben elsősorban a pappá szentelésekre, az első szentmisékre és neves egyházi személyek halálára kiadottak 23