Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - ADATTÁR - Nagy Miklós Mihály: Almásy László és a magyar katonautazók. - Jegyzetek Al-másy László Rommel seregénél Libyában című könyvének új kiadásához -

- főleg az ornitológiában szerzett hírnevének köszönhetően - a Német KeletAfrika Társaság 1891-ben őt bízta meg a Viktória-tó környékére szervezett expedíció vezetésével. A tó környékét az expedíció 1892 áprilisában érte el, de megérkezésük után néhány nappal Fischer valószínűleg maláriát kapott, és 1892. július 2-án több hónapi szenvedés után elhunyt. Tehát, Almásy László előtt az afrikai kontinensen több magyar utazó - úgy geográfus, mint katona - járt már és szerzett érdemeket annak felfedezésében. Látszólag Almásy csak egy az ott megfordult magyar világlátók közül, ám évszázadunk harmincas, negyvenes éveiben mégis az ő útjai jelentettek szenzációt. Jól bizonyítja ezt az a tény, hogy még életében bekerült a nagy, magyar nyelvű, egyetemes utazás történetekbe, de még egy szaklexikon szócikkévé is vált. Amikor a harmincas évek második felében a Révai Irodalmi Intézet xigy döntött, hogy az akkori magyar geográfia legjelesebb szakíróival elkészítteti A Föld felfedezői és meghódítói című, nagy szabás ú művet, annak 2. kötetében Almásy László Líbiai-sivatagban tett útjainak értékelése két oldalt tett ki.

20 Ebben Kéz Andor Almásy szerepét Észak-Afrika felfedezéstörténetében így fogalmazta meg; „... A háború utáni gépkocsis expedíciók össze-vissza járták a még néhány év előtt részleteiben ismeretlen Libiai-sivatagot. Nem maradt más nagyobb fehér folt hátra, mint a sivatag déli részén Vádi Huar környéke és az északi részen a Nagy-homoktenger belseje. Almásy ezek felderítésével és térképezésével 1935 telén végzett. Most már a Libiai-sivatag környékén nincs nagyobb fehér folt és csak részletkutatások vannak hátra . .."

ai E sorok alapján mondhatjuk azt is, hogy a kor geográfiája Almásy Lászlóban a Líbiai-sivatag felfedezésének befejezőjét látta és ebben kell keresnünk okát, hogy a szintén Kéz Andor által írott, Felfedezők lexikona című műbe Almásy már életében bekerült.

aa Persze Kéz Andor említett művei mellett, a korszak más jelentős utazástörténeti és geográfiai feldolgozásai és foglalkoztak Almásy expedícióival. A két világháború közötti évtizedek neves geológusa és kultíirtörténésze, Bendefy-Benda László Magyar utazók Afrikában című műve már 1934-ben egész fejezetet szentelt Almásynak.

a,i Mint ahogy tette ezt a korszak másik, neves magyar szakírója, Dékány András is A huszadik század világvándorai című, tudományos, népszerűsítő feldolgozásában.

a

* Itt Dékány nagyon találóan Almásyban már nem csak egyszerííen a Líbiai-sivatag belső területeinek felfedező utazóját látta, hanem azt a tudóst, aki földrajzi felfedezéseivel tisztázta az ősi egyiptomi kultúra bölcsőjének földrajzi helyét. „... Almásy László azzal a szándékkal kezdte Afrika-kutatásait, hogy behatol a térkép fehér foltjaiba, kideríti, milyen a sivatag belseje. ...de a földrajzi feltárással együtt az óegyiptomi kultúra eredetét lelte meg. A Líbiai sivatag szívében, ahol évezredek óta nem járhatott már ember, fejlett ősi kultúráinak a nyomaira bukkant. Az eddig felfedezett kőszerszámok, sziklavésések, barlangfestmények olyan feltűnő hasonlóságot mutatnak a korábban megtalált nílusvölgyi leletekkel, hogy kétségtelen: az a történelemelőtti nép, amely a líbiai barlangfestményeket készítette, a sivatagosodás kezdetén 52