Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - ADATTÁR - Varga Gyuláné: Vépi történetek

Bognárok: Farsang János, Táncsics György és Szili Ferenc. Utóbbi a grófnál volt alkalmazásban, de a parasztoknak is dolgozott. Szili bognár apámnak nagy tisztelője volt és csinált neki egy citerát. Ráérő idejében: tollfosztóban és egyéb alkalmakkor játszott rajta. Én is megtanultam rajta játszani, ezért én örököltem apámtól. Néha előveszem, és nosztalgiából eljátszom apám nótáját: „Kovács pengeti avasát, néha meg is kongatja, ..." Borbély: Németh István. Műhelyében dőlt el a világ sorsa, elméletben. Disznópásztor: Balikó Imre bácsi volt. Kicsi, vörös, örökké tréfálkozó, megbízható ember. Szüleim is rábízták az anyának szánt disznót. Ez a kiszoktatással kezdődött. Reggel kinyitottuk a nagykaput és kihajtottuk az utcára, ahol már hallatszott Imre bácsi kanászkürtjének hangja, és terelte maga előtt kutyái segítségével a disznókat. A mienket is besorolta a többi közé és oda kiabált hozzánk: Aztán este időbe kitárják ám a kaput, mert beterelem a disznót. Aztán majd könnyen megszokik a kondában, ha megszereti a Gyirit, a kant. Eddig azt hittük, hogy a disznó buta állat. Tévedtünk, mert pár nap múlva már utcánk többi disznajával befordult utcánkba, majd az udvarunkba, ha nem feledtük el kinyitni a kaput. Hamarosan Imre bácsi huncut vigyorral az arcán közölte anyámmal: Bözsi! Ma begörgött a disznód. Persze hozta a zsákját is, amibe a görgetés jutalma került. Nem a kan, Imre bácsi lett a jutalmazott. Édesanyám meg följegyezte a kalendáriumba: Ekkor és ekkor begörgött a kesedisznó, malacozás várható 3 hónap múlva. Aztán, ha sokat malacozott a kese, Imre bácsi még egy malacot is kapott. Kovácsok: Forstóber József és Tóth István volt. „Mivel közel volt a kocsma, a két kovács látogatta." Asztalosok: A Varga testvérek: István és József, a Nagy testvérek: József és Ferenc és a Vörös asztalosok. Ebben a családban apa és fia együtt dolgozott. Igen jó minőségű munkát végeztek. A fiatalabb, Lajos apámnak jó barátja volt. Tőle kapott Jókai, Móricz, Petőfi és Arany köteteket olvasni, mivel az iparosok már akkor is tudtak könyveket vásárolni. Édesapámnak legény korában nem voltak könyvei, csak a kalendáriumra, esetleg a napilapra futotta. Apám a kölcsön kapott könyvekből szinte falta a betűket, jól bevéste agyába és később leventeoktató korában felhasználta a fiatalok nevelésében. Rengeteg Petőfi és Arany verset megtanult kívülről. 1945 után az elűzött Erdődy család kastélyában a község akkori vezetői nagyszabású falunapot rendeztek. Több vidéki együttes föllépett. Legnevezetesebb a Czenki Kórus volt. Én is ott voltam, mint fiatal süldő leányka. A vépiek csak rendezők és nézők voltak. Biztatgatták egymást, hogy valamivel fel kellene lépni. Mindenki csak húzódozott. Egyszercsak fölment a pódiumra édesapám és Arany János Alkalmi versét kissé átalakítva, az alkalomhoz illően elmondta. Nagy sikere volt és a falu becsületét is megmentette. Nem várt érte dicséretet. Mikor a megye vezetői keresték, már félrehúzódott. Másnap aztán a tanítók és más értelmiségiek kérdezték: Sanyi bácsi! Honnan a csudából szedte azt az aktuális verset? Az agyamból, válaszolta. Ott volt elraktározva. „Ha mindenki összefog, iparosok, parasztok és értelmiségiek, virágzik a falu, szaporodik népe, boldogságban, szeretetben élhetnek békességben." 45